17 éve: Nemzeti Hírháló a semmiből - gondola-interjú
gondola-interjú Kovács János „mindenessel”
2003 őszén néhány magyar internetes levelező összehajolt, és a semmiből létrehozta az országos Nemzeti Hírhálót. Mivel bebizonyosodott, hogy feltétlen szükség van az egyszemélyes döntésre, egy tolnai műszerész magára vette ennek minden előnyét és hátrányát… A Nemzeti Hírháló ma már napi 10-13 hírt, cikket, levelet továbbít, kb. húszezer rendszeres olvasója van, levelezőlisták, hírportálok veszik át küldeményeit. Hogy csinálja, miért csinálja? - kérdeztük Kovács Jánostól, a hírháló egyik alapítójától, ma már mindenesétől.
2006. február 17. 12:11
- Én már többször megemeltem a kalapom Ön előtt: szinte hihetetlen, hogy a semmiből ilyen rövid idő alatt megcsinálta és felfuttatta a Nemzeti Hírhálót. Felvázolná ennek az útnak a történetét? Mikor és hogyan vágott bele, és hogyan jutott el idáig?
- Régebb óta vezetek Internetes levelezőlistákat vagy alapítóként vagy moderátorként, de 2002-ben fordulóponthoz érkeztem. A választási eredmény okozta csalódásomban csatlakoztam már működő levelezőcsoportokhoz, hogy mások véleményét is megismerhessem a vereség okáról. Ám a véleményalkotás, a vitatkozás lehetőségén túl valami többre, valami hasznosabbra is vágytam. Az információk továbbítása a hirtelen megszaporodó levelezőlisták között kezdett kaotikussá válni: mindenki hozta-vitte, amit talált, és sokszor ugyanazokat a híreket kaptuk meg egyszerre több helyről. Ekkor jött a gondolat, hogy rendet kellene vágni a rendetlenségben, s az információkat jobban hasznosítani, illetve hasznosabbá tenni. Hisz’ a média fő sodrából rendszerint csak egyoldalú hírekhez, illetve véleményekhez lehetett hozzájutni, mondhatnám, vagy balliberálisokhoz vagy Fideszesekhez, de a kettőhöz együtt ritkán, s ami ezeken túl mutatott – például mert túl radikálisnak ítéltettek – azokhoz még ritkábban. Ezen a helyzeten szerettünk volna változtatni. 2003 novemberében Pataki László – a Hírháló névadója - bejelentette, hogy létrehozná a Nemzeti Összefogás Internetes Hírhálót, s ennek elindításához a budapesti Cukor utcai kávéházban jöttünk össze. Itt meg is bíztak a Hírháló tervének részletes kidolgozásával és rendszerbe állításával. 2004 januárjában már működött egy kis szerkesztőség – persze virtuálisan, mindenki a maga helyén –, s a levelezőlisták tagságából összeállt egy kezdeti olvasótábor, amely megkapta tőlünk a válogatott híranyagokat. Azonban gondot okozott, hogy gyakran nem tudtunk megegyezni arról, hogy mi fontos, mi nem, mit közöljünk, mit ne. Mivel bebizonyosodott, hogy feltétlen szükség van az egyszemélyes döntésre, magamra vettem ennek minden előnyét és hátrányát, s ez megkönnyítette a további fejlesztéseket. Azóta több levelezőlista is fogadja a Nemzeti Hírháló leveleit, ajánlják egymásnak, továbbítják, másolják, nyomtatják, terjesztik őket…
- A Nemzeti Hírháló nem csak szemelget, illetve szemléz a magyar sajtóból, de áttekinthetően, kulturáltan tálalja a közlendőket, háttérinformációkat, felméréseket, eredményeket közöl, amihez már komoly webszerkesztés is szükséges. Hány munkatársa van? Vagy teljesen egyedül csinál mindent?
- Vannak segítőtársaim, akikkel megbeszéljük a tennivalókat, lehetőségeket, akik küldik a hírlevélnek valót, kikérem véleményüket, ha valamiben bizonytalan vagyok. Ők a „pksz” levelezőlista tagjai, akiket meghívtam az általam alapított csoportba. A technikai, fejlesztői, szerkesztői és adminisztrációs munkát nekem kell elvégezni, mert magam írta szoftvereket használok. Így olvasóim igényeit, elvárásait is jobban, rugalmasabban ki tudom elégíteni. Mindehhez van egy számítógépem, ennek a jócskán megnövelt kapacitására támaszkodom. És sokat levelezek, hogy ha valamit változtatni akarok, akkor ezt gyorsan megtehessem, ha kell, kiterjedt ismerettségi körömből segítséget kérve. Sajnos egy nap csak 24 órából áll, ezért akadnak még megoldásra váró feladatok…
- Milyen végzettsége van ehhez a szerteágazó tevékenységhez?
- Finommechanikai és rádió-televíziós műszerész szakmám van. A Gábor Dénes Informatikai Főiskolát is elkezdtem 1997-ben, de mivel a hírhálónak szentelem minden időmet, negyedik éve állok „diploma előtt”. Ha most 45 éves fejjel mégis leteszem az utolsó vizsgákat, végre informatikus diplomát szerezhetek.
- Reggeltől estig figyelni a magyar sajtót, a világháló magyar vonatkozásait, iszonyú rabszolgamunka lehet. Nem tart attól, hogy rámehet a magánélete? Hogy rámehet az egészsége? Hogy egyszer csak ki fog dőlni?
- Sajnos a határon egyensúlyozok, hol ide, hol oda átbillenve a döntési helyzetekben. Az egészségem szerencsére rendben van, köszönhetően a spirituális önfejlesztésnek és egyéb technikáknak. Családom – így két középiskolás lányom is –, mi tagadás, gyakran szóvá teszi, hogy miért nem a rendes szakmámmal és munkámmal foglalkozom, ebben az egyébként is romló országos gazdasági helyzetben, ugyanis teljesen kiürültek a tartalékaink. Régebben többször gondoltam arra, hogy befejezem az egészet, de a visszajelzések mindig erőt és bátorítást adtak a folytatáshoz. Sajnálnám, ha egy nagy űr maradna a Nemzeti Hírháló helyén.
- Mennyire lehet üzlet egy ilyen hírháló működtetése? Milyen anyagi háttérből tartja fenn? Hirdetők? Önzetlen támogatók?
- Sajnos most ez a legnagyobb problémám. A teljes anyagi lemerülés miatt kénytelen voltam hozzájárulást kérni az olvasóktól. Ez sem oldja meg a helyzetet, de így is hálával tartozom azoknak, akik vállalják a havi 200-Ft „előfizetést”. Javasolták, hogy csak azoknak szolgáltassak, akik támogatnak, de erről nagyon nehéz dönteni, hiszen közeleg a választás. Égető szükség van a sok ezer ember tájékoztatására, sőt, még több csatlakozóra lenne szükség… Hirdetőkre is gondoltunk, de a hirdetésszerzés, hirdetésszervezés egy külön szakma, s valószínűleg külön embert is kíván. Én ugyan nem üzletnek szántam a szolgáltatást, hanem a lehető legszélesebb hiteles informálásra, de igény szerint bármikor bővíthető a rendszer speciális feladatokra is, üzleti alapokon. Az efféle források híján a Nemzeti Hírháló működtetése, fenntartása egyelőre leginkább saját erőmből és időmből történik, a támogatók lassú gyarapodásával.
- Voltképp mi hajtja még mindig?
- Ugyanaz, ami kezdetben. Gyakran tettem fel a kérdést köreimben: Vajon miért nem tudnak az igazságról az emberek? Miért van az, hogy ennyire félre lehet tájékoztatni egész tömegeket az éppen aktuális politikai szempontok szerint? Miért félnek információkkal ellátni őket, hogy aztán ők maguk felelősen dönthessenek? Hozzám is gyakran érkeztek és érkeznek olyan üzenetek, amelyekben azt követelik – leginkább pártérdekekhez csatlakozva –, hogy ilyen meg olyan jellegű híreket, véleményeket ne tegyek fel a Nemzeti Hírhálóra. A visszajelzések azonban egyértelműen azt igazolják, hogy e hírháló olvasói köre zömében szereti a sokoldalú tájékoztatást, s nem azt várja el, hogy mindig csak azt kapja, amivel eleve egyetért. A jövő alakulása szempontjából ennek nagy jelentőségét látom. Kinek-kinek meglehet a maga világlátása, elkötelezettsége – nekem is megvan, a Nemzeti Hírhálónak is megvan –, de fontos, hogy ez ne bezárkózással, hanem a másokra, a világra való nyitottsággal formálódjék.
- Előnyt vagy hátrány jelent – jelentett – munkája szempontjából, hogy egy vikéki kisvárosban, Tolnán él?
- A vidéki lét inkább előny, mint hátrány, mert kellően távolról – mondhatnám, a szükséges távolságtartással, tárgyilagossággal – tudom megítélni egy-egy hír vagy vélemény fontosságát, igazságtartalmát. Nem a médiavilág hat rám fizikai valóságként, hanem a környezetem életmódjának, az itt élő emberek véleményének alakulása alapján érzékelem, követem a változásokat. Civil munkám folytán – amíg elkészül a hozott eszközök, műszerek javítása – gyakran adódik lehetőségem a politikai helyzetről, a közös dolgainkról beszélgetni.
- Mennyire lett nevezetes ember Tolnán? Büszkék Önre, csudabogárnak tartják, vagy éppen ellenségnek?
- A szakmámnak köszönhetően sokan ismertek már a hírháló előtt is. Egyszer a helyi képviselőséggel is megpróbálkoztam, de nem sok energiát fektettem bele, mert nagyobb dologra vágytam, mint az efféle küldetésre. Arról nincs tudomásom, mennyire ismerik a városban a Nemzeti Hírhálót, mindenesetre itt nagyon erős a szocialisták iránti szimpátia, az önkormányzatban 80%-os képviseletük van. Jó lenne, ha ez ősszel majd megfordulna. Különben felajánlottam a hírhálót a város népszerűsítésére, de nem vették igénybe a lehetőséget. Tudnak a hivatalban híradásaimról, de ennél többről nincs információm. Emberileg barátságban vagyok mindenkivel, ellenségeimről nem tudok.
- Mit jelent Ön számára a függetlenség? Nem lenne-e könnyebb becsatlakoznia valamelyik politikai párt erőterébe?
- Rendszerváltáskor MDF-tag voltam a helyi szervezetben, majd némi szünet után a Fideszt erősítettem. Ma már nem pártokban gondolkodom, hanem egy olyan közösségi formában, amelyben nem az elszabadult versenyt, a tolakodást részesítik előnyben, hanem a békés egymás mellett élést, az egymás tisztelését. Sajnos nem erre látom a haladási irányt. Ezért inkább mint kívülálló próbálok tevékenykedni a magam módján. Mennyivel könnyebb lenne a nép sorsa, ha nem egymás legyőzésére fordítódna minden pénzünk és energiánk.
- Mi a legkellemetlenebb, legfárasztóbb, legkiábrándítóbb része a munkájának?
- A legrosszabb dolog az a tény, hogy a hírhálózás előtt sokkal könnyebb volt életem, akár a családit tekintem, akár a társaságit. Nagyon nehéz növekvő elvárásoknak növekvő anyagi nehézségek mellett emelkedő színvonalon megfelelni. Ráadásul a környékemen élők nem tartják annyira fontosnak ezt a foglalatosságot, egyszerűen internetezésnek, szórakozásnak veszik.
- Mi a legkellemesebb, leginkább szívet melengető? Szövődnek-e barátságok? Egymásra akadnak-e sorstársak?
- Igen gyakran reagálnak a hírlevelekre, ami későbbi barátsághoz vagy munkakapcsolathoz vezet. Üzenetek továbbításakor „elvegyülök” a virtuális társalgók között. Sokan gratulálnak, bátorítanak, köszönik és kitartásra ösztönöznek. Ezeket a leveleket elteszem, és ha éppen lankad a kedvem, az erőm vagy a hitem, akkor újraolvasom őket. Különben megfigyeltem, nem egyszer fordult elő, hogy amikor éppen nagyon kedveszegett voltam, mint egy isteni sugallatra, váratlanul megkeresett valaki, vagy történt valami olyan esemény, aminek segítségével túljutottam a holtponton. Az új és régi barátok is támogatnak, sokszor segítenek jó tanáccsal. Munkám során sokan csatlakoznak hozzám és rendszeresen küldenek ollózott vagy első kézből származó híranyagokat. Hálával tartozom ezekért.
- Egy manapság megkerülhetetlen kérdés: mit tippel? Tolnán kik fognak győzni az országos választáson? Ha nem az Ön számára rokonszenves pártok, nem fogja-e úgy érezni, hogy erőfeszítése teljesen hiábavaló volt?
- Remélem, a nemzeti radikálisok megerősödnek annyira, hogy segítségükre lehetnek a polgári oldalnak. Nagyon itt van már az ideje egy igazi, felvilágosult rendszerváltásnak, az előző rendszerből visszamaradt tabuk nélkül, a felelősök és bűnösök méltó helyre juttatásával. Egyébként pedig a pártok szereplésétől függetlenül végzem tovább az építkezést, ameddig csak bírom, s ameddig szükség van rá – mert hiszek Magyarország feltámadásában!
Last modified on kedd, 22/12/2020
Latest from Főszerkesztő
Leave a comment
Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.