Magyar BARLANGRAJZOK a 21. századból / 2.

Magyar BARLANGRAJZOK a 21. századból / 2.

A terhes babapiskóta, mint társadalomszerkezetet imitáló paradox hasonlat az elsõ Orbán-kormány idején Kolosi Tamás szociológiai mûhelyében 1998-2002 között született. Egy jobb társaságba akkor be sem tehette a lábát, aki nem tudott róla, és szándékaiban legalábbis, nem követte. A hasonlat lényege: széles középosztály, ezt jelenti a babapiskóta középsõ, pocakos, azaz "terhes” része. A piskóta feje és lába, vagyis a kiváltságos elit és a leszakadók pedig legalábbis ez volt a cél: legyenek minél kevesebben. Na, most a nyolc esztendõ következményeként és persze átvitt és konkrét értelemben is, az ezt megelõzõ sok-sok év: hatvan, száz, vagy még annál is több – külsõ és belsõ kényszerû körülmény, szûk esztendõk - hatására ennek most éppen az ellenkezõje van.
Tény, hogy a 2002-es gyurcsányi fordulat éve után a kifejezés a vájt fülûek szótárából eltûnt, jött a rászorultság "gyurma” elve: az állam csak azokat segítse, akik rászorulnak, vagyis akik támogatás híján éhen halnának! A gyurmát addig görgették, sodorták, kerekítették, szögletesítették, hogy egy jobb közgazdász-elit társaságba már be sem tehette a lábát, aki nem azt vallotta: az államnak a leggazdagabbakat és a legszegényebbeket kell támogatnia, de úgy hogy ez utóbbiakat már egyre szerényebben, vagy egyáltalán nem. Az állami ingyen ebédrõl való leszoktatás egyik úttörõje maga az offsoros MNB elnök Simor úr volt a havi nyolcmilliójával. Megcélozva ezzel az egy tál könyörületkonyha levesért való sorban állást késõbb pedig jött az úgynevezett devizahitel blöff - hiszen a hitelt igénybe vevõ magyar forintban vehette igénybe a kölcsönt, és mi köze ahhoz, hogy a bank milyen pénzt, devizát használ ehhez – és most pedig a svájci frank árfolyam emelkedése miatt a részletek visszafizethetetlensége miatti: kilakoltatás. A kínokkal, keservekkel megszületett társadalom szerkezeti modell: karcsú, természetellenes módszerekkel, erõltetetten lefogyasztott közép és nagyfejû, nagylábú felsõ és alsó rész. A leszakadók, folyamatosan leszakadnak, a felsõk vízfejjé dagadtak, középen pedig, a kettõ között már olyan keskeny az út, hogy átjárni szinte lehetetlen.
A felsõ régió, a tehetõsek, az elit, az élcsapat, az elv szerint, ha õk jól élnek, befektetnek, munkahelyeket teremtenek. (És ha nem? Ha a többletbõl az asszonynak és a barátnõnek telik még egy nercbundára? Kocsira, milliós nyaralásokra, telelésekre síparadicsomokban? Külföldi bankszámlára?) Ezzel együtt az elvet reklámozó verbális handlé bûvészmutatványosok akkor, a voltaképpeni tömegpusztító módszert paradicsomi állapotként tüntették fel. Mindhiába. Az emberek elõtt nyilvánvaló lett a már megélt álszocialista spanyolviasz: csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk! Mert hát hol kellett volna a szétosztható alapot megtermelni?
A külföldi tulajdonú, elsõsorban külföldi, magasan képzett szakembereket foglalkoztató és külföldön adózó vállalatokkal? Ezért lett, ami lett: a kétharmadosnál is nagyobb fidesz-erõfölény az áprilisi választások után az új kormány háttereként a parlamentben, ezért szerepeltek az áprilisi tézisekben kiemelt helyen a magyar kis és közép vállalkozások támogatása, a családok megsegítése és még sok egyéb terv, amely már konkrét jogszabályként testet öltött, a megvalósításon a sor, mert a leszakadást meg kell szüntetni.
Mégpedig azonnal, ami szinte lehetetlen. Jön a tél, fûtetlen lakások, hajléktalanok tízezrei, akiket meg kell menteni, felkarolni: jól megszervezett támogatási rendszerrel, továbbképzéssel, mindenek elõtt pedig testi, lelki gyógyítással. Ehhez az egészségügy rendbetétele, s azon belül a hajléktalanok egészségi állapotának javítására létrehozandó intézmények kialakítása, az egyházak karitatív munkája is szükséges. Ez most a magyar társadalomkép. Soha nem volt talán annyi munka, mint most, mégis munkanélküliségrõl adnak hírt. Mindenkire szükség van, hiszen, ha ég a ház gyorsan kell cselekedni. A minap sejtették a híradások, hogy tízmillió alá került hazánk lélekszáma a születések számának csökkenése és a halálozások növekedése miatt. Ez most a jelen helyzet: tokkal-vonóval. Ebbõl kell a kétharmados többség erejével és társadalmi támogatottságával kijutni, és magyarként megmaradni. Ami pedig a szociológia terhes babpiskóta hasonlatát illeti, talán a megnevezés is hibás. Hiszen a terhességnek nem szabad terhesnek lennie, hanem: áldott állapot. Az áldott babapiskóta szlogen helyesebb lenne. De hagyjuk a szlogeneket, az élet a fontos. Minden emberi élet, kivétel nélkül.
2010. szeptember. 21. Wéber Tünde