FELTÁMADÓ Szent Magyar Haza!

FELTÁMADÓ Szent Magyar Haza!

Ki mondja meg, lehull-e majd

A véres tüskekoszorú és tüzet kap,

Hamvába hull az elvetélt magzatú

Kor kegyetlen indulat-százada?

Miért kell még most is félteni téged

Feltámadó Szent Magyar Haza?

+

A boncasztalra tett elesettek,

És dögcédulák közt a hóhér

Vígan lõdörög, nem eshet baja,

Haja szála sem görbül, na ja!

Ott masíroz akárhány haver,

Mert tettetni, élni! Tudni kell?

Megannyi arc, elhallgattatott dal

És vesztes harc-áradat, könny között

+

Jövõnk a másvilágra költözött?

Fel, fel! Ki ízleli a szó ízét:

Itt van, felnõtt egy új nemzedék!

És kibontja a hallgatás falát

A fáradt arcok redõi közt

Ki õrzi még irgalmassága látszatát?

És ki túrja szét, ki lépi át,

Kitalált múltunk hivatalát?

+

Mi lesz, ha csak zokszó marad

És igazságtétel nem lesz soha?

+

Nincs tovább? És vége! Szülõhazánk:

Magyarország! Mi végre vágsz és

Építed elkötelezetten

Történetünk hazug alapzatát,

A finnugor eredet-mesét:

Kivégezzük múltunkat, Emesét?

És óvjuk, rejtjük: voltunk, leszünk ez

Európai keresztény rendben és

Marad, ahogyan eddig volt? Rendben?

2010. szeptember. 05. Wéber Tünde