Hétköznapi rendes-RANDEVÚ

Hétköznapi, rendes-RANDEVÚ!

Már egy hete csak magamra és más

Névtelen, révtelen, révbe nem ért

Sorstársra gondolok: Istenem!

Meg-megállva! Nyikorgó-kocogó

Békávés busz gyanánt bánt (a város

+

Rengetegében rengeteg utassal

Araszol, rázkódik, leáll, kigyullad

A kuplung!) ezernyi fél-elem:

Mi lesz velünk, nélkülünk?

Mi lesz velem, nélkülem?

+

Mi lesz velük? Restek, elesettek

Kik naphosszat restiben lesnek

Leesvén az élet vonatáról

Messze ûzettek a hírvilág bezárt

Szín-vonaltalan szárnyvonaláról?

+

Mi lesz velünk, ha nincs kéznél hû

Eszmerendszerünk? A hétköznapi

Parti, hol föl-letekeredik jelen,

S jövõ, benne sok-sok gondûzõ

Repi-rangos mondanivaló, meg

+

A megaszponzor távtámogató?

Gyülekezni, s találkozni jó!

Hölgyeim, Uraim, gyerünk, mert

Ezzel csak nyerhetünk, van néhány

Ötletem: a randevú mivel

+

Legyen tele? Elõször is majd én

Szónokolok, s mert a következõ

Szónok én vagyok, az ismeretlen,

Sztárszónokot, bekonferálom én

Magam, magam és az elhangzott:

+

Szavakról, mondatokról: Vivát!

Vitát nyitok, elmondom magvas

Véleményemet, zárszavam után

Pedig ajánlom önmagam, szia!

Ahonnan jöttél, elmehetsz: haza!

2010. augusztus. 30. Wéber Tünde