Miasszonyunk, Anyánk!

Miasszonyunk, Anyánk!

Grádicson a jövõ-menõ világ,
Megáll az ész, mert ugrál, úgy forog!
És kész csoda, mert nemcsak hálni,
Álmodni! Sõt! Huncutkodni jár
Belénk a lélek! Ma még szól a dob,
Harang kong, olykor alig értjük:
Még élünk! Igazán nagy dolog…
+
Grádicson hempereg a világ,
A kínban születettek, és a vér-szûz,
Tiszta nászlepedõ felett, mint
Gyõzelmi, határjelzõ lobogó:
Miasszonyunk felettünk lebeg!
+
Grádicson rejt, hõsködõ a világ
Szétmorzsolja önmagát, és lehull,
Mint vízbe vetett kõ, vízcseppek
Röpke milliárdja, ha letûnt és
Pilledõ korok fullánkjába nyúl
+
Tizenkét Csillag a grádics felett
Lenn: kõbe zárt fehér virág, az
Évgyûrûket felfedõ temetõ
Ott ölel át Miasszonyunk, Anyánk
A végtelen, elszenderítõ idõ

2010. augusztus. 15. Wéber Tünde