Szelíd kérelem: HOLNAPÉRT!

Szelíd kérelem: HOLNAPÉRT!

Jól tudod, nemzetünk õsi jogát

A Keresztet, Szent Koronát,

Történeti Alkotmányunk összefogja

Ne törd preambulumba, s a

A Szent Törvényt, az Igaz Szót

Dõlni, ne engedd! Otromba szél

Ne ûzze tova! Ha röpke sallang,

Mint kalapon a dísz: volt? Nincs!

+

Ki reparálja, ki kopogtatja

A sérült lelkeket? Ki áldja meg

A gyermekeket? Ki mond imát,

Ha jeges tûzben égek? Ki rajzol

Hitet homlokomra? Ki súgja

Útravalóként újra, meg újra:

Reméljetek, reméljetek!

+

Amit elvettek, eladtak, széthazudtak

Immár végképp elveszett!

Lásd a Hont! Csak volt!

Egy átok-horda martaléka lett!

Egy marék föld a legszebb

Rózsaliget, letûnt világunk lehulló

Virága, jövõnk: ifjú-ajándéka

Szélnek eredt! Nincs visszaút?

A holnap is elavult?

+

Kavargó hitek, tanok, jöttek,

Világok dõltek, s szétrepülnek

Lomha szárnyú szörny-szellemek

Amit mondtak, hittek, letagadtak,

Újból és újból visszavontak: lásd!

Az is! Mind: végképp elveszett!

De kérlek, az Isten is megáld,

Csak nemzetünk õsi jogát, a

Szent Koronát, a Keresztet

Soha, soha el ne ereszd!

2010. augusztus. 07. Wéber Tünde