PROTEKTORÁTUS

PROTEKTORÁTUS

Hamvas Béla: Patmosz (részlet)

A természet nem spórol, hanem éppen ellenkezõleg, esztelenül tékozol, A társadalomban a legnagyobb gazfickó nem a rabló és nem a gyilkos, szól Russell, hanem aki a garast az élére rakja. A természetet nem a szûkkeblû polgári takarékpénztári gondolkozás jellemzi, hanem az elképzelhetetlenül bõkezû és nagylelkû pazarló fényûzés. Az ínség a legtöbb esetben nem természetes. Valószínûleg nem is a rossz gazdálkodás, hanem túlnyomórészt a kapzsiság eredménye. A javakat, amelyeket a természet nyújt, eldugják. A kapzsiság nem azért van, hogy az ember jóllakjon, hanem az éhenhalástól való félelemért.

A gazdaság az a terület, amelyen szükségképpen a szellem ereje a legkisebb, és a dolgok ereje a legnagyobb. A gazdaságot úgy is meghatározták, hogy az önmagát feladó szellem jellegzetes helye. Kétségtelenül a legnagyobb szellemi teljesítmények egyike, ha valaki a gazdaságot spiritualizálja.

A dolgok hatalma nagy, és néhány szenten kívül senki sem élt, aki e hatalomnak ellen tudott volna állni. Viszont nincs végzetesebb, mint a dolgoknak behódolni. Ennél csak egy végzetesebb, a dolgoknak való behódolásból vallást (világnézetet) csinálni.

Az emberi léttel együtt adott tény, hogy az objektum mindig kérdésszerû. Aminek magyarázata: az, ami van, mindig bizonytalan, az egyetlen bizonyos, hogy vagyok. A dolgok szakrálisak, sacer pedig ambivalens gondolat, jelenti azt, hogy szent és jó. Jelenti azt, hogy segítség. Guénon azt mondja, hogy intervenció. De a dolog félelmetesen kérdésszerû, és ha nem magas, akkor hitvány, ha nem szent, akkor démoni, ha nem intervenció, akkor pusztít, és ha nem segítség, akkor veszély. Ha az objektummal az ember viszonya helyes, akkor jó és segítség, ha helytelen, akkor démoni. A tulajdon az objektummal való viszony. A tulajdon a dolgokkal való jó viszony, és ha így van, akkor segítség, ha a tulajdon rossz viszony, akkor démoni. Ha a dolog személyesen valakihez tartozik, aki a dologért felelõs és aki a dolgot hatalmában tartja azzal, hogy magához köti, vagyis szabadon és örömmel arról lemond és átengedi, akkor a dolog szolgál és jó és magas és segítség és öröm. Ha a dolog az embertõl függetlenné lesz, ha érte senki sem felelõs, senki fölötte nem uralkodik, de féltékeny rá, és õrzi és elrejti és magának tartja meg, ezáltal a dolognak önmaga fölött meg nem engedett hatalmat ad, akkor a dolog az ember fölött démoni uralomhoz jut.

Köztulajdonról beszélni ostobaság. Ami nem személyes tulajdon, az gazdátlan, az emberi személy által nem lekötött dolog pedig démoni. A dolognak olyan valaminek kell lenni, amivel az egyik ember a másikon segít, mint Janaka király, aki házakat épített, hogy az utazók nála aludjanak, és az övébõl egyenek.

Gyertek és egyetek.

Az emberek túlnyomó többségének rendkívül nehezére esik, hogy önmagáról gondoskodjék. Igen sokan vannak, akik önmagukról gondoskodni egyáltalán nem tudnak. Munka? Az ember játszani szeret, nem dolgozni. A gazdaság valami, ami a játéknak pont az ellentéte, szellemben igen szerény tevékenység, örömben csaknem semmi. Sajátságos képesség kell hozzá, amit a hagyomány korában külön kaszt, a vajsija végzett, aki a gazdasági tevékenységben örömét lelte és akinek feladata volt az emberiséget eltartani.

Aranykor: protektorális gazdaság. Védelmembe veszek mindenkit, aki nálam gyengébb, és védelme alá helyezem magam mindazoknak, akik nálam erõsebbek. A létért való küzdelem gondolata ismeretlen. A dolog feltétlenül valakié, éspedig azé, aki azt odaadja. Ez a tulajdon fogalma. A helyes tulajdon-gondolat nem az igazságos elosztáson, hanem a természet bõségébõl következõ nagylelkûségen nyugszik. Az ember uralma a dolgokon. Gazdasági alapállás.

Történet: létért való küzdelem. A dolgok démoni természete. Tulajdon, egyéni vagy köztulajdon: erõszak, vagy úgynevezett igazságos elosztás. Legyõzök és kifosztok mindenkit, aki nálam gyengébb, és elrejtõzöm az elõl, aki nálam erõsebb. A dolgok uralma az emberen. Spórolás, kapzsiság, félelem, biztosítás, védekezés, tulajdonból való kizárás, gyûjtés, más elõl való elrejtés.

A dolgok uralmának három fokozata:

1./ az egyszerû útonállás és rablás, leütni, elvenni;

2./ szövetkezni, és egymást védve bizonyos külsõ látszatok fenntartásával különbözõ fogásokkal az embert beugratni, és nyerészkedni;

3./ szervezetten, állami apparátussal, törvény védelme alatt karhatalmilag kifosztani.

A három fokozatban az elõbbi lépcsõ az utóbbihoz képest ártatlan és primitív és naiv. A cél nagyon is szembetûnõ, és ezért civilizálatlan. Bizonyos tekintetben tisztességesebb valakit a keresztútnál agyoncsapni és kirabolni, mint üzleti fogásokkal állandóan szipolyozni, de viszont tisztességesebb a gyáros és a részvénytársaság magatartása, szemben a terrorállam kizsákmányolásával. Az elõbbi otrombább, de nyíltabb viselkedés, éppen, mert erõtlenebb, becsületesebbnek látszik, és mindenképpen rokonszenvesebb. .

Az utóbbi fokozat viszont az elõbbivel szemben, átgondoltabb, organizáltabb, finomabb. Így a demokratikus kapitalizmus szemben az útszéli zsivánnyal, és a rémállam szemben a demokratikus bankkal, vagy iparvállalattal. A rémállam már ideológiailag is védett, bonyolult pszeudológiával kiépített, rendõri és besúgó szervezettel, a parlament törvényességének látszatával, megszavazott törvények és rendeletek védelme alatt. A magasabb rendû zsiványság az alacsonyrendûvel szemben adminisztratív és bürokratikus, elméletileg igazolt, sõt azt tudományosan is aláépítették.

A modern, körülbelül háromezer éves gazdaság a dolgok uralmának jegyében áll. Hogy a gazdálkodás démoni jellegét elhomályosítsák, és a korrupt tulajdonfogalmat elrejtsék, a törekvés ez: a tulajdon megszerzése alsó fokon a rablás, középsõ fokon az üzleti haszon, felsõ fokon a hatósági kizsákmányolás —, mindezt anarchikus voltától meg óhajtják fosztani, és a bûnszövetkezeteknek a hatalom által védett, sõt törvényes tevékenységével kívánják átalakítani.