JELZÉSEK a Lichthofból/ II.

JELZÉSEK a Lichthofból/ II.

Nagy félreordítások

Nincs szemtelenebb, mint a sértett fél szerepében tetszelgõ, jogaira hivatkozó, bukott, megunt, jajveszékelõ, félreordító, legyûrt hatalom. Ítél, magyaráz, vádol. Mintha mi sem történt volna, csupán egy apró félrefordítás, félreordítás, félrenézés, félrelépés! Mialatt valakik ellopták a marsallbotot. És a botnak most bottal üthetik a nyomát. Mintha a politikai, társadalmi események és a régóta várt változások a választás után nem a logikusan egymásra épült, a gyõztes karakterének megfelelõ sorrendben történnének. Mintha csak egymásra halmozódnának, mint Lichthof alján, a szellõzõablakokon kidobott, feltornyosult halmazokban összekeveredõ szemét. Ebbõl a felülre került, fennen elterpeszkedõnek is jut. Gyõzõ és legyõzött egymást áthatják, egymás bûzében érnek és olykor szerepet cserélnek. Mik voltak eddig? És mivé lettek? A Lichthof, a Világítóudvar, a Világ, az a hely, ahol minden megromlik. A jó szándék lemorzsolódik, a rossz még rosszabb lesz, és ahol mindez megtörténik, és mindenrõl, mindenkirõl, mindenki, mindent tud: nincs többé titok. Földeken, vízen, neten szárnyal a politikai pletykabeszéd.

A nagyvárosok régi építésû lakóházai Lichthof nélkül meg sem lennének. (Az azért mégsem állítható, hogy J. W. Goethe „Mehr Licht!” helyett azt kérte halálakor: mehr Lichthof!)

És az egyutcás kisfalvakban is ugyanilyen világító, szellõzõ helyek az utak, a kertek alja, a csatornák, udvarok. Itt tenyészik generációs átörökléssel az egymásra sosem figyelõ, ordító, semmittevõ unalom. Nagy éhség mindenütt: már nem a kenyér, hanem a kólával majszolt mûanyag csoki cukorka a fontos. A világ is rágócivilizáció, rágódunk rajta, azért koplal, mert folyton rág, majszol és torkos.

Kisfalvaktól, a nagyvárosokig terjed az életéhség, mert az élet-étel sava-borsa csupán az ember törvénytelen élete, ügyeskedés a lélegzetvételért és nem kevesebb, hanem hígabb, üresebb. A visszafizetni lehetetlen kölcsönökbõl gyúrt, löttyüzemi, odalöttyintett életlehetõség és a hatalom félrefordított tekintete a testi, lelki nyomor, a gyomorfordító, embertelen semmibe nézés. A múlt elõtti tiszteletlen, laza póz. Az elhagyott, jobbsorsra érdemes kertek gaztengere, s benn a gazember, akitõl az állampolgári jog és kötelesség számon kéretik. A nagy félreordítások, félresuttogások ideje van most. Mert szemtõl-szembe még nem mondatott ki: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bûnbánatot tartottak volna… És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? Pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tûrhetõbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24

Nagy többség, nagy blöff

A bukott hatalom, de még a nyertes, a nyeregben lévõ is, általában nem az igazságra, hanem a többségre hivatkozik. Holott a többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de például egy velejéig korrupt közösségben, mint például a mai magyar társadalom - amivé az utóbbi több, mint fél évszázadban tették - az igazság funkcióját végzi. A többség (minél korruptabb a vezetés, annál kevésbé fontos) csupán politikai többség, félrevezetett, becsapott, az emberi, élhetõ élet lehetõségétõl elcsapott, olykor terrorizált, politikai trükkökkel létrehozott statisztikai blöff-többség: demokrácia.

1500 rendõr védte 27 millióért mostanság a kisebbségi másság tüntetést, miközben nyugdíjasok 500 forintjai, adófizetõk forintjaiból kiadott állami pénzek, szeretetszolgálatok kikönyörgött forintjai folytak az árvízkárosultak megsegítési kasszájába. Ezt kívánja a többség? „Az a célom, hogy egy esztétikus, jó és szép alkotmány szülessen, így ha tetszik, az a dolgunk, hogy egy mûalkotást hozzunk létre”, mondta az akadémiai Lótusz Faktum Az új alkotmány fõbb jellemzõi a rövid, tömör forma, ami hasonló egy szervezeti és mûködési szabályzathoz (sic!). Hangsúlyozta: az alkotmányban valóban csak a legfontosabb alapvetésekkel érdemes foglalkozni, a részletkérdések kifejtésének nem az alaptörvényben a helye. Puff neki! Kifestõkönyv készül? Lózungvariációk alaptörvény témára? Ha Forradalom volt, most alkotmány dobozolás ürügyén egy országos méretû behódolás tanúi vagyunk. A forradalmár hatalomhoz jutott, a világnak tüstént behódolt, és kezdõdik az egész elölrõl. A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van. Most is így történt. Bebizonyítják, hogy így jó, ezt kell tenni, mert a többség érdeke ez. A hazugság, hogy ennek kell lenni, mert ez a jó, a morális rossz bázisa. Még nem a bûn, hanem amibõl a bûn keletkezik. Aki nem az ígérete, hanem annak éppen az ellenkezõje szerint cselekszik és valami, valaki más felhatalmazása szerint alkalmazkodik, még nem gonosztevõ, csupán aljas. Az igazságtalanság erõs, az igazság erõtlen. Itt maradunk védtelenül és a legfélelmetesebb, ami az embert érheti, az elhagyatottság az igazságtól. Ezt kívánta a többség?

2010. július. 13. Wéber Tünde