JELZÉSEK a Lichthofból!/ I.

Jelzések a Lichthofból! / I.

Ez az egész

Olyan emberi? Ez az egész nagyon-nagyon emberi? Elcsúszni, lelépni, eladni, megtévedni és megtéveszteni, megalkudni és piszkos kis adok-veszek ügyekre vadászni, hízelegni, behódolni, bemocskolódni? Rossz lelkiismerettel vitázni, árulkodni, hazudozni, és az egészet cinikusan eltakarni, hátat fordítani? Mint másnapos hullától, elmenekülni, és az „én” gyilkosságot letagadni.

És ez az egész

Olyan embertelen? A kétes tisztaságot õrzõ, és ebbõl magaslatot és koronát készítõ? Nem lehet egyszer, csak egyetlen egyszer elmaradni a zsákmánytól. Már van elég, több, mint sok. Nem! Még kell még és még. Mi ez? A vágyott és ki nem élt alázat? A még több iránti alázat? Megrendítõ, gyermeki tudatlanságból eredõ gyalázat? Tartani!

Megtartani: játékot, homokvárat, szétomlást, széttaposást, sivatagot. Világ-pusztulás elõjáték? A valaha is megérinthetetlen, értehetetlen és kimondhatatlanhoz való hûtlenség! Milyen nagyfokú gyermeki ártatlanságra van szükség mindezt elkövetni?

Ez az egész: drog-dolog

Élni, mindenek fölött és ellenére élni. Mindenáron, még élet ellenes áron is: élni. Ízlés, becsvágy, halhatatlanság-ideál olykor kedvesebb lehet, mint maga az élet.

Tolongás, pedálozás és eltaposás, aminek az élet eredeti természetéhez semmi köze. Õrjöngõ mohóság! Megbámulni, bekebelezni, megérinteni, megírni: bulit, kiállítást, hangversenyt, képtárat, fesztivált, megbilincselt bûnösöket, ártatlanokat, díszlettervezõket, operatõröket, politikai operátorokat, dramaturgokat és megválasztott politikai fõrendezõt. Színház, focimeccs, felvonulás, taps, kordon és rekordon, építés, bontás felszámolók, biztosok és bizonytalan kilátások. És fõként: divatbemutató! Szuper árak, szuper tárgyak, szuper, szapora pénzgyûjtõ kassza védelmi divat. Hajléktalan divat, egy tál meleg ételért sorban állás divat, állás nélküli, munka nélküli, kisnyugdíjas, éhezõ gyermek divat. Szélesvásznú mozi, változó szereplõkkel, ahol éppen errõl, az élet ellenkezõjérõl van szó. Arról, hogy nem élni, vagyis inkább arról, hogy az életrõl minél tökéletesebben megfeledkezni. Hogy ne kelljen többé gondolni sem rá. Az ember nem is él többé, bár életre szomjazik, mert nincs is lehetõsége arra, hogy éljen, és minden, amiben része van, a valódinak csupán ál- másolata. Ájultság: kávé, bagó, alkohol. Ide jutottunk. Az élet = nem élni. Az életet kirabolni, zsákban raktározni és a zsákot soha fel nem bontani. Hagyni, hogy más vigye el. Hagyni, hogy elvegyék, soha többé elõ ne kerüljön.

A normális élet elveszett, és pótélmények tompítanak iszonyú vágyat, hogy az ember a normális életvágy étvágy miatt ne kapjon elmebajt.

2010. július. 10. Wéber Tünde