Nyugdíjpénztárak - ködben

Nyugdíj pénztárak az argentin ködben

A kelet-európai országokban (Csehország és Szlovénia kivételével) a rendszerváltás után a Világbank „javaslatai” alapján hozták létre a kötelezõ magán nyugdíjpénztárakat, ami együtt jár azzal, hogy az állami költségvetésnek az ide fizetett összeggel évente pótolnia kell az állami TB-kassza hiányát. Ez speciális helyzetet teremt, hiszen nem csak az általános nyugdíjcsökkentés kelt társadalmi feszültséget, de évrõl évre növekszik az államadósság is a kötelezõ magán nyugdíjpénztárak megléte miatt. A két probléma pedig rendszeresen összemosódik.

Természetesen vannak a rendszernek kedvezményezettjei is: nem mások, mint a rendszert mûködtetõ biztosítótársaságok és nagybankok, az alapok kezelõi és általában a felduzzasztott pénzügyi szektor, illetve a szektor kiemelkedõ jövedelmû vezetõi. A pénzügyi lobbi egyelõre Magyarországon is erõsebb, mint minden más ésszerû megfontolás, pedig az államadósság már most is 9%-al magasabb, mintha a kötelezõ magán nyugdíjpénztárak nélkül élnénk az életünket.

Június 8-án az egyik magyar napilap két pénzügyi elemzõvel és egy volt pénzügy-minisztériumi államtitkárral készült interjú alapján Kockázatos terv rövid távú elõnyökért címmel cikket közölt a magán nyugdíjpénztárak állítólag tervezett államosításáról. Mindhárom interjúalany, valamint a pénztárak érdekképviseletének fõtitkára egyaránt az államosítás ellen szól.

„Hasonló lépésre Argentínában került sor, amikor bekövetkezett az államcsõd” – nyilatkozza az egyik elemzõ. A közelmúltban alkalmunk volt megismerni a világ pénzpiacainak kérlelhetetlen logikáját: ha Magyarország olyasmit tesz, mint amit Argentína tett, amikor ott államcsõd volt, akkor Magyarországon is államcsõd van. Még akkor is az lesz, ha különben más jel nem utal rá, mert ha a világ pénzpiacai úgy gondolják, hogy valami úgy van, akkor az úgy is lesz. Egy ilyen nyilatkozat után kormány legyen a talpán, amelyik államosítani meri a magán nyugdíjpénztárakat.

A nyilatkozat fõ problémája, hogy Argentínában 2001-ben volt államcsõd, s a pénztárakat 2008-ban államosították. Az államosítási terv bejelentésekor az argentin közgazdasági elemzõk egy része újabb államcsõddel, pénzügyi kalózkodással, a tõzsde összeomlásával, a külföldi tõke menekülésével, az árfolyam leértékelõdésével, a devizatartalékok elvesztésével riogatott. Más elemzõk viszont arra mutattak rá, hogy az argentin magán nyugdíjpénztárak 14 éves mûködése során a pénztárakat üzemeltetõ pénzügyi csoportok 15 milliárd dollárt kerestek, miközben a tagok befektetései az államosítás elõtt 30 milliárd dollárt tettek ki.

Az argentin kormány meglépte az államosítást. Az államadósság az államkasszába visszaáramlott pénztári vagyon következtében kilenc százalékkal csökkent, évente a GDP másfél-két százalékával csökkennek az állam terhei, mivel ezentúl nem kell folyamatosan kipótolni a társadalombiztosítási nyugdíjkasszát a pénztárakba átirányított nyugdíjjárulék miatt. A tõzsdeindex valóban hanyatlott a pénztárak államosítása után, a mélyrepülés azonban csak néhány napig tartott, s visszatértek az államosítás elõtti árfolyamok (lásd a Portfolio.hu-n megjelent cikket). Az argentin tõzsde továbbra is együtt mozog a brazillal, mint a pénztárak államosítása elõtt. A külföldi tõke menekülésérõl nem beszélhetünk: 2008-ban a statisztika rekord nagyságú, nyolcmilliárd dollár nettó mûködõtõke-beáramlást regisztrált Argentínában. Ez 2009-ben 3,7 milliárd dollárra csökkent ugyan, de ez nem egyedi jelenség, oka a világgazdasági válság, nem pedig a pénztárak államosítása. Az argentin peso 2008-ban valóban leértékelõdött, ugyanolyan mértékben, mint 2007-ben és 2009-ben. A devizatartalékok növekedtek.

A nyilatkozattal kapcsolatos másik probléma, hogy a nyilatkozó nem független, egy olyan pénzügyi csoport elemzõje, amely az egyik legnagyobb magyar magánnyugdíjpénztárat üzemelteti. Nincs nyilvános statisztika arról, hogy egy-egy pénzügyi csoport mennyit keres az általa üzemeltetett nyugdíjpénztáron, az azonban tudható, hogy a magánnyugdíjpénztárak éves mûködési költsége szerény becslések szerint is évi 37 milliárd Ft, amelybõl néhány milliárd bizonyára az elemzõ munkaadójának nyereségét gyarapítja. Nem valószínû, bár nem zárható ki, hogy ebbõl személy szerint az elemzõnek is csurran-cseppen, de annyi bizonyos, hogy munkaadói nem néznék jó szemmel, ha támogatná a pénztárak megszüntetését.

A függetlenség hiánya tetten érhetõ a következõ megállapításban is: „… ha állami kézbe kerülnének a pénztárak, az hátrányosan érintené az állampapírpiacon a belföldi keresletet, hiszen minden évben a kibocsátott papírok mintegy felét a nyugdíjpénztárak vásárolják föl”. A nyilatkozó elfelejti hozzátenni, hogy egy ilyen lépés az állampapír-kínálatot jobban csökkentené, mint a keresletet. Az államháztartási hiány mintegy fele ugyanis azért jön létre, mert az államnak pótolnia kell a TB-kasszában a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék kiesését, valamint a korábban emiatt keletkezett államadósság kamatterhei miatt újabb államkötvényeket kell kibocsátania, de a pénztárak a hozzájuk került, végsõ soron az állampapírból finanszírozott pénznek csak egy részét fordítják állampapír-vásárlásra. Az kétségtelen, hogy az állampapír-piacon kevesebb tranzakció lenne, ami a tranzakciókat lebonyolító pénzügyi közvetítõknek bevételkiesést okozna.

Nem igaz a nyilatkozónak az az utalása, hogy a pénztárak megszüntetése esetén a kormány „szembetalálná magát az Európai Bizottsággal”, illetve hogy semmibe venné a közösségi irányelveket. Az igaz, hogy az Európai Bizottság kiáll a fenntartható nyugdíjrendszerek mellett, de az már egyáltalán nem, hogy kiállna a magyar magánnyugdíjpénztárak mellett. A magyarhoz hasonló magánpénztári rendszer a világ 18 országában mûködik, latin-amerikai, közép-ázsiai és kelet-európai országokban. A régi EU-tagállamok között egyetlen egyben sem mûködik ilyen rendszer, és semmilyen közösségi irányelv sem szól a magánnyugdíjpénztárakról. A fejlett piacgazdaságokban valóban elterjedtek a tõkefedezeti nyugdíjrendszerek, de azok tényleges megtakarításokat gyûjtenek, nem a korábban a társadalombiztosításba folyt járulékok egy részébõl mûködnek, nem hoznak létre hiányt az államháztartásban. A fejlett piacgazdaságokban mûködõ tõkefedezeti nyugdíjrendszereknek a magyar önkéntes nyugdíjpénztárak felelnek meg, ezeknek államosítására senki sem gondol.

Az az állítás sem igaz, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának az a garanciája, hogy létezzenek a magánnyugdíjpénztárak. A lakosság nyugdíjának döntõ részét, mintegy háromnegyedét a társadalombiztosítástól fogja kapni, akkor is, ha megmaradnak a magánnyugdíjpénztárak. A 2008-ban és 2009-ben hozott szigorító intézkedések hosszabb távra megteremtették a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer egyensúlyát. Ez az egyensúly fennmarad akkor is, ha a magánpénztárakat megszüntetik. Azok is 100 százalék TB-nyugdíjat fognak kapni, akik pénztári tagságuk miatt jelenleg csak a TB-nyugdíj 75 százalékára jogosultak, de mindenki a TB-nek fogja fizetni a teljes nyugdíjjárulékot, míg jelenleg a pénztártagok nyugdíjjárulékának negyede a pénztárakhoz folyik be.

A pénztárak vagyona tavaly év végén 2600 milliárd Ft volt. A pénztárak miatt a TB-kasszában létrejött hiány finanszírozása a költségvetésnek 3400 milliárd Ft-jába került. Nyolcszáz milliárd Ft a rendszer mûködésének eddigi nemzetgazdasági vesztesége, ami még növekedni fog. A pénztárak megszüntetése kockázatmentes terv hosszú távú elõnyökért.

Kun János közgazdász

(Megjelent a Le Monde diplomatique júniusi számában