A Hitler-OPNI-módszer

"Aztán Hitler utasítására kezdték eltüntetni az elmebetegeket és gyógyíthatatlan fizikai károsodásban szenvedõket is. Mindenkit megöltek, aki – improduktív lévén – a társadalom segítségére szorult." (Részlet Vincze Attila Tamás: A Sorstalanság doktora c. könyv elõszavából.)

A Hitler-OPNI-módszer

Hiba volt két esztendeje bezárni a Lipót-ot, vagyis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, az OPNI-t. Hiba volt úgy bezárni, hogy nem gondoskodtak minden betegrõl, csak szélnek eresztették õket. Hiba volt, hogy az ön- és közveszélyes, magukat önállóan ellátni nem képes emberek az utcára kerültek, sorsuk így többé-kevésbé megpecsételõdött. A bezárás, pontosabban a bezártak elõtt a kapuk kinyitása nyilván a szabadság jegyében, abszolút liberális alapon, „lesz, ami lesz” jegyében történt.

Hiba volt, hogy az intézet megszüntetésekor a szakma országos felháborodása ellenére sem foglalkoztak a várható következményekkel, a károkkal, az utcán kóborló betegekkel, azok borzalmas, értelmetlen halálokaival. És hiba volt, hogy az intézkedés után negyedével csökkent a pszichiátriai ágyak száma az országban, ezzel Európában a 23. helyre szorultunk a pszichiátria betegek ellátásában. Hiba volt ez az intézkedés is, mert a betegség nagy múltja és jelenleg is egyre gyarapodó megszenvedõinek jelentõs létszáma van e hazában.

Hiba, hiba hátán. Most, hogy két év eltelte után már egy másik kormány és egy új egészségügy vezetés foglalkozik az üggyel: Cserháti Péter a Nemzeti Erõforrás Minisztérium szakállamtitkára - amikor az elmegyógyász szakma sanyarú helyzetét panaszolták fel annak meghívott képviselõi az egészségügyi bizottság június 16.-i ülésén az Országgyûlésben - jelezte: e területtel kapcsolatban is dõlnek csontvázak a szekrénybõl. Ha egyáltalán maradt akár egy szekrény is a lezárt épületben. Mert az ágyakat összepakolták, így azok ott porosodnak valamelyik raktárban. A betegek pedig ellátatlanul kóborolnak, ameddig tudnak, gyógyszer és ellátás nélkül. Elmondta: nem valószínû, hogy újra megnyitják a Lipótot(!) Miért nem? Miért nem lehet kivizsgálni a szerzõdéseket, utána járni: miért, kinek az érdeke volt, kinek lett haszna a betegek szerencsétlenné tételébõl, a patinás épületkomplexum eladásából? A szakállamtitkár egyúttal egy új szakmai központ kialakítását ígérte.

És addig?

Egyelõre kidõlõ csontvázak vannak, amelyekkel foglalkozni kell. És az élõk, az ellátatlan betegek? Velük mi lesz? Miközben óriási a nyomás a szociális ellátórendszeren, a hajléktalan-gondozókon, a munkásszállásokon a gondozatlan pszichiátriai betegek miatt.

.

2010. június. 17 Wéber Tünde