TÓTum-FAKTUM

TÓTum-FAKTUM!

Mit tenne Berlin, ha (prágai mintára) Párizs megüzenné, hogy Angela Merkel nem kívánatos személy az avenue des Champs-Élysées-n, de ha önszántából oda indul, és valaki ott mégis megkívánja, annak nem állhat ellent. Mi lenne? Ajaj!
Mi lenne, ha Tirana üzenne Szófiának: Ajaj Szófia! Ha 24 órán belül nem telik el egy nap, sok baj lesz nektek! Összegyûlnének a bulgár szó fiak(újságírók) és megírnák, hány óra a 24 óra. Ahogyan 1989-ben, Szófia megüzente Ankarának, hogy nyomban nyissa meg országa határait az áttelepülni szándékozó mohamedánok elõtt. És ha nem? Tán összecsomagolják és hazaviszik a Dardanellákat? Azok megnyitották, majd becsukták a határt, de nem történt semmi. Még jó pár esztendõvel a történtek elõtt, a német hadsereg sem volt rest és a szovjet sem, kettejük harcából az utóbbi 1944-45-ben a Kárpátokkal koszorúzta meg Bukarestet.

Bukarest folyamatosan üzent Budapestnek, szálljanak le a magas lóról, mert nem Magyarország a Világ közepe! Ezt késõbb meghallotta a szlovák Fico és mivel más nem jutott eszébe, most leutánozta ezt a kijelentést 24 órai ultimátummal megtoldva. Orbán Viktor viszont tüstént bejelentette, nem ülnek fel a felszólításnak! Nemhogy tárgyalni, ultizni sem ülnek le velük, ilyesféle ultimátum után. Egyébként sem lehetne, mert nyakig ázunk az árvízben. Összetett a kérdés: szálljunk le? Ne üljünk fel? Vagy ne üljünk le?

Mit tenne Hunyadi Mátyás a mostani helyzetben? Tudvalévõ, hogy vert helyzetét is folyton diadalra váltotta. Több, mint félezer éve, 1474-ben, a boroszlói csatában (Boroszló, Wroc³aw lengyel város régi magyar neve) az akkor ellene szövetkezõ cseh és lengyel király, közrefogta Mátyást, aki személyesen vezette hadait. Az aránytalanok ellenére (Mátyásnak nyolcezer katonája volt, míg az ellene támadó cseh és lengyel had együtt hetvenezer fõbõl állt) a kis létszámú magyar had egy része Boroszlóba és néhány más sziléziai várba szorult, a „kinnrekedtek” Kinizsi Pállal, Magyar Balázzsal az élen viszont elvágták az ellenség utánpótlási vonalait, a lengyel királyi székhely, Krakkó külvárosát is felgyújtották. A támadó seregen egyre inkább úrrá lett az éhség, miközben a beszorított magyarok váraikban vígan lakomáztak. Végül a lengyel és a cseh király kért békét Mátyástól, aki igen nagyvonalú egyezményt kötött a két Jagellóval.

És akkor még nem is szóltunk a szlovákokról, akik nagyon-nagyon sok 24 óra elteltével jelentek csak meg a történtek után a láthatáron!

2010. május. 19. Wéber Tünde