NEMZETI GYÁSZ vagy mismás?

Nemzeti Gyász vagy mismás?

Holnap Nemzeti Gyásznap lesz a lengyel repülõkatasztrófa magas rangú áldozatai emlékezetére. Egyúttal Katynra is emlékezünk, a hetven esztendeje legyilkolt lengyel tiszteknek is üzen a nap. Megnéztem, mit jelent itt, Magyarországon a Nemzeti Gyásznap megjelölés. A Nemzeti Lobogó félárbocra eresztésén kívül voltaképpen semmit. Az iskolában (szombaton?) ugyan elbeszélgetnek a gyerekekkel a témával kapcsolatosan, de a nyilvános szórakozóhelyeken a 237/2001 (XII. 10.) kormányrendelet alapján, ha nincs külön elrendelve, akár zenés, táncos mulatság is rendezhetõ. Még a Csinn-Bumm cirkusz is felléphetne, ha volna, de nincs, van helyette a diszkóbulik sora. Azt is hallom, hogy az egyik kistelepülésen éppen holnap rendeznek bulit a kitatarozott polgármesteri épület átadására. Lesz pörkölt, helyi kannás bor, itóka, zene, tánc, minden rogyásig. Miért ne? Nem tiltja a jogszabály és a lelkiismeret. Ugyanez a helyzet október 6.-án, nagypénteken és november 4.-én is.

Ez ugye botrány, nem ildomos, nagyon nem, és ezen sürgõsen változtatni kell, mert a liberális gyászfelfogás manapság csak „egy bizonyos gyászra” vonatkozik, a többi úgy tûnik nem érdemel különösebb figyelmet.

De nézzük, mi volt húsz esztendeje? 1990. április. 13-án (fél évszázaddal a történtek után) jelentette a TASSZ, hogy a katyni tömeggyilkosságért a sztálini NKVD-alakulatok a felelõsek. Négy év múlva "Embertelen földön - Katyn" címmel rendkívül megrázó filmet készített a Duna TV határon túli mûsorok fõszerkesztõsége. A jól megkomponált film sorról sorra ismertette az eseményeket és azok elõzményeit. A túlélõk nevében Leon Musliclak atya, egykori rab nyilatkozott. Elõtûnt a múlt.

Berija vádemelés nélkül golyó általi halálbüntetést kért a lengyel hadifogoly tisztekre. Ezt el is végezték. Csakhogy a rejtély kitudódott és a németek által kezdeményezett feltáráshoz a vöröskeresztes vizsgálateredményeihez a film szerint is nagyban támaszkodott az orvosprofesszorok kutatásaira. Külön kiemelték Orsós Ferencet. Eredeti módszere, a koponyacsont mésztartalmának halál utáni elváltozása pontosabb kormeghatározásnak bizonyult minden egyébnél. Ez utóbbi tényt azért fontos kihangsúlyozni, mert most a magyar sajtóban közreadott katyni megemlékezésekbõl egyszerûen kimarad a tény, hogy az Európa-szerte ismert Orsós professzor kormeghatározása nélkül nem sikerült volna akkor 1943-ban a tényfeltárás. És hogy mi lett volna késõbb? Ki tudja ezt ma már nyomon követni! És az is tény, hogy Orsós professzort a kommunista hatalom kizárta az MTI-bõl és azóta sem a tagja az akadémiának. Halála (1962) után posztumusz tagság legalább megilletné. Talán ez a hetven esztendeje történt katyni emlékezés lehetne az indok.

Akkor 1943-ban tehát, a katyni erdõben szemtanúk bejelentése alapján a német megszálló hatóságok feltárták a sír egy részét, és nemzetközi feltáró bizottságot hívtak össze ennek dokumentálására. Elõtte Varsóban összeszedtek egy reprezentatív küldöttséget s elvitték az exhumáláshoz. 1943. IV. 13-án a berlini rádió tájékoztatta a világot errõl a gaztettrõl, IV. 15-én a moszkvai rádió a németeket vádolta ugyanezzel. IV. 14-én a lengyel nyelvû, németek által irányított sajtó tudósított az eseményekrõl. A feltárás IV. 29. és VI. 7. közt folyt.

A bizottság tagjai voltak Orsós Ferenc (Magyarország), Markov (Bulgária), Palmieri (Olaszország), Saxen (Finnország), Naville (Svájc), Speelers (Belgium), Tomsen (Dánia), Miloslavis (Horvátország), Hajek (Csehország), Subik (Szlovákia), Costedoat (Franciaország) (2). A lengyel emigráns kormány nem élt a részvételi lehetõséggel (a németek garantálták a bántatlanságot), ám ez a körülmények közepette érthetõ. 4143 tetemet ástak ki, 982-t vizsgáltak meg.

(Az Orsós-jelentést az NKVD 1944-ben lefoglalta és elvitte)

Hogyan kezdõdött?

A Molotov-Ribbentropp-paktum értelmében a szovjet csapatok megtámadták Lengyelországot, 1939. IX. 17-én átlépték a határt és eljutottak a Curzon-vonalig. A Vörös Hadsereg negyedmillió lengyel katonát és tisztet ejtett foglyul. A letartóztatottak között tízezer tiszt is volt.
Kozelszkben az elfogott lengyel értelmiség nagy részét õrizték, akik tartalékos tisztként estek fogságba: húsz egyetemi tanárt, háromszáznál több orvost, néhány száz jogászt, mérnököt és tanítót, több, mint száz írót és újságírót. 4500-an voltak összesen.
A második tiszti tábor Sztarobelszkben volt 3920-as létszámmal. Ide hozták az összes tisztet, akik Lvovot védték, s akiket a kapitulációs okmányokban foglaltak ellenére elfogtak. Ezek között volt húsz egyetemi tanár, négyszáz orvos, néhány száz jogász és mérnök, száz tanító, hatszáz pilóta, nagyon sok közéleti személyiség, egy csoport író és újságíró, a gázok elleni védekezés és a felfegyverzési intézet teljes kollektívája.
Osztaskov volt a legnagyobb tábor, itt 6500 foglyot õriztek, 400 tisztet, határõröket, csendõröket, rendõröket, lelkészeket és a katonai bíróságok tagjait, valamint az elhurcolt földbirtokosok egy részét.
A három tábor összesen 14 500 foglyából mindössze 449 maradt életben. A foglyok megsemmisítése 1939 decemberében kezdõdött meg. A tiszteket lefestett ablakú buszba tessékelték s elvitték a katyni erdõ azon részébe, amit Koszogorinak neveztek a helybéliek. Itt pisztolylövésekkel s szuronydöfésekkel végeztek a foglyokkal. (1)
8-12000 tisztet és altisztet öltek meg itt, tömegmészárlás formájában.

Itt Európa keservesebb területén élõk között minden sorstragédia összefügg. Minden haláleset, amelyet katonák elõre megfontoltan civilek ellen követtek el

Ez a megemlékezés és a tragikus repülõszerencsétlenség, a gyász, a mi huszadik századi újabb kori magyar történelmünk rejtélyes zugaiba is világít. Ebben a nemzetközinek is nevezhetõ gyász színû és sötét ügyben a második világháborús délvidéki hatvanezer(!), a felvidéki húszezer és a többi kihurcolt, kényszermunkára vitt és onnan soha haza nem térõ magyar civil áldozatokra is emlékezünk. Nemzetközi szintû nekrológjuk talán íródik, tekeredik, de még mindig nem született meg, még adós ezzel a magyar állam és a magukat közösségnek nevezõ EU is.

2010. április. 16. Wéber Tünde