Ne FÉLJÜNK: az IGAZSÁG fél egészség!

Ne FÉLJÜNK: az IGAZSÁG fél egészség!

Ne FÉL-jünk tehát egész egészségünk érdekében sokszor és hangosan kimondani az igazságot. Nem az emberek nemtörõdömsége, a helytelen táplálkozás, kevés mozgás (jóllehet ez is közrejátszik) a fõ oka a hazai, már az egészségügyi világszervezet figyelmét is felkeltõ a magyar emberek nagy része egészségtelen, halál közeli állapotának. A minap ugyanis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tisztviselõjére hivatkozva az NPR amerikai közszolgálati rádió bejelentette: Magyarország a világ egyik legegészségtelenebb országa. Ebben szerepet játszik a népesség egészségtelen, mozgásszegény életmódja, a jelentõs alkoholfogyasztás és dohányzás, valamint a zsíros ételek fogyasztása hangoztatta a tudósításban többek között Pusztai Zsófia, a WHO nemzeti koordinátora. A világ egyik legegészségtelenebb országa cím „elnyerésében” ez valóban szerepet játszik, de, ha csak errõl beszélünk, ez tudatosodik, ez a szerep fõszereppé vélik a javításban felelõs illetékesek szemében is. A hazai életellenes intézkedések, tények elfedése nemcsak hazugság, hanem a bûn kategóriája.
Mert valóban az ország egészségtelen? Ahol a környezett, az éghajlat a változatos táj, gyönyörû vidékek sora adhatna élhetõ otthont az itt lakóknak. Nem inkább arról van szó, hogy a legegészségtelenebb egészségügyi, mondhatni „gügyi” politika zajlik itt az egymást váltogató hatalom által már évtizedek óta. Az utóbbi húsz esztendõ alatt 15oo milliárd forintot vontak el az egészségügybõl. Egy öregedõ, folyamatosan csökkenõ, az európai átlagnál jóval alacsonyabb életlehetõségekkel rendelkezõ lélekszámú országban! Ahol, ha nem történik valóban radikális javítás, megújulás ezen a területen az országban élõk többsége korai halálra van ítélve. Mert ugye, meghalunk valamikor, ez biztos, de miért kellene korábban itt, Magyarországon, mint más szerencsésebb országban?

Mármost a WHO az ENSZ szakosított nemzetközi intézménye 1948. április. 7-én alakult, és a hetvenkettedik évfordulója alkalmán, heppeninggel, kampányködösítéssel vonták el nálunk is a figyelmet a legegészségtelenebb ország cím elnyerése valódi, tragikus okairól. Pusztai Zsófia emlékeztetett: Magyarországon az elhalálozások okai között vezetõ a szerepük a szív- és érrendszeri betegségeknek, nemcsak európai, hanem világviszonylatban is a legmagasabb a tüdõrákos betegek aránya a férfiak körében. Hozzátette: az Európai Unióban Magyarország mellett Bulgária és Románia sorolható a legegészségtelenebb országok közé: azt szeretné, ha a következõ kormány az ország gazdasági gondjai ellenére többet költene az egészségügyi megelõzõ programokra.

Kár, hogy az immár fél esztendeje az egészségügyben elismert szakemberek által Oszkó Péter pénzügyminiszternek írt nyílt levél nem hangzott el az adásban, mert így a hallgatók teljesebb képet kaptak volna a magyarországi helyzetrõl. Néhány fontosabb adalék a dokumentumból. Íme:

Csökkentés helyett, inkább fektessenek be az egészségügybe, amint azt a nálunk fejlettebb országok teszik. A befektetés eredményeképpen a jelenlegi 7%-ról akár 10%-ra is nõhet a szektorban foglalkoztatottak aránya, és a 2008-as 4%-ról 11%-ra, a fejlett EU tagországok szintjére emelkedhet a szektorban elõállított GDP részaránya.

Oszkó Péter a Heti Világgazdaság 2009. szeptember 5.-i számában megjelent interjújában a következõket válaszolta egy kérdésre: „Azt hiszem, a mostaninál kevesebbet már nem lehet az egészségügy finanszírozására fordítani. Most GDP-arányosan nagyjából annyit fordít erre az állam, mint a hozzánk hasonló fejlettségû országok.” A megállapítás második része: téves. Hasonló arányú egészségügyi közkiadás akkor lenne indokolt, ha a hazai egészségi állapotból fakadó szükséglet is hasonló lenne. A magyar népesség egészsége azonban – ezt tények sora igazolja – messze elmarad a fejlettségi szintjén elvárhatóhoz viszonyítva! A magyarok várható élettartama 73 év, addig – a hasonló fejlettségû országokkal összehasonlítva – 75 a lengyel, 74 a szlovák és 77 év a cseh lakosság esetében. Ha az elmúlt 10 évben Magyarországon a valamivel kedvezõbb szlovák halandósággal számolhattunk volna, 90 ezerrel kevesebb honfitársunkat veszítettük volna el!
Az egészségügyi kiadások egy részét a nemzetközi piacon beszerzett orvosi eszközök, gyógyszerek teszik ki. Emiatt minél alacsonyabb egy országban a GDP, annál hátrányosabb helyzetben van az ott élõ lakosság, hiszen az állam kevesebbet tud világpiaci áron beszerezni ezekbõl a termékekbõl.
2007-ben Magyarországon – az összehasonlítható, folyó áron számolt – egy fõre jutó egészségügyi közkiadások az OECD átlagának mindössze 61%-át tették ki, Szlovákiában ez az érték 65%, a Cseh Köztársaságban 87% volt.
Mivel a magyarok egészsége rosszabb a hasonló gazdasági fejlettségû országok lakosságához viszonyítva, nagyobb arányban lenne szükséges az egészségügyre fordítani. Alacsonyabb GDP esetén, csak nagyobb arányú egészségügyi közkiadások biztosítanának a magasabb GDP-vel rendelkezõ országokhoz hasonló szintû egészséget. Az OECD kutatói egy tavalyi tanulmányukban kimutatták, legalább 2 évvel lenne hosszabb a magyarok várható élettartama, ha – minden mást változatlannak feltételezve – az egészségügyi közkiadások szintje az elmúlt évtizedben elérte volna az OECD átlagát!
Érdemes megfontolni Margaret Chan, a WHO igazgatójának a gazdasági világválsággal kapcsolatos, evidenciákra alapozott figyelmeztetését: „Nagyon fontos tehát, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és a gazdaság visszaesését az egészségügyi és a szociális szektorba történõ befektetésekkel ellensúlyozzuk.” A javasolt „fektessünk be az egészségügybe” megközelítés egyébként már korábban megjelent az EU 2007–2013-re elfogadott Kohéziós Politikájában valamint a Strukturális Alapok célkitûzései között is, ideje lenne, hogy Magyarországra is „begyûrûzzön”.

2010. április. 09. Wéber Tünde