A KÖPÖNYEG FOROG, az alkotó pihen?

A KÖPÖNYEG FOROG, az alkotó pihen?

Hallottuk: több kell, mint forradalom? Kikkel és hogyan?

Mit kezd a választópolgár ezzel? Az emberek szavazások idején általában a pénz-érmék és nem az ész-érvek szerint döntenek. Ész-érvekbõl teli a padlás. Egészségszolgáltatónak nevezett halálügyi kirendeltségek szakorvosi várólistája és sorállás közben több ész-érv hangzik el életünk jobbá tételére, mint Európa tudományos akadémiái intézményeiben összesen, de ész-érvekért nem adnak a piacon krumplit, pénz érmékért viszont igen. A legtöbbet ígérõ pénz-érv, miként utóbbi húsz esztendõnk példája mutatja: az éppen aktuális hatalom kiszolgálása az értelmiség részérõl.

Értelmiség? Milyen értelmiséget nevezünk mi értelmiségnek? Csak nem azt, amelyiket placcra vágtak és 1945-ben, felszabadítás ürügyén felmosták velük a padlót, azt, amelyik végül nagy halálhörgés közepette kimúlt? Vagy azt, amelyik megszületett az igazi bunkósági világcsúcsban, a blöff-kommunista értelmiségi tökfejóvodában és szétszéledt belõle a szélrózsa (Szerjózsa) minden irányában és lett belõle a mai értelmiség színe-java? Az, amelyiknek a legtöbb vaj van a fején? És eredetének megfelelõen annyira sem érdekli a nemzet sorsa, mint Oszkót a szorzótábla?

Csak nem a munkás-paraszt káderekbõl felnõtt értelmiséget okolják a kudarcokért? Azt, amelyik anyatej helyett foximaxi limonádét ivott? A KISZ táborok hancúrozásain felnõtt értelmiségieket, a magzatvédelminek nevezett, de voltaképpen halálügyiként funkcionáló, azt 1993-ban és 2000-ben a legalizált abortuszt elfogadókat? Kié a hatalom? Csak nem a népé? Amelyiket módszeresen irtanak? Irtja õket a valódi és az álhatalom. Az álhatalom lom, mert lomokban hever, ilyen volt például az 1990-ben szabadon megválasztottnak nevezett Antall-kormány.

Ellenzékének akkora hatalma volt, mint ide Lacháza és Makótól Jeruzsálem oda-vissza. Azért tudta elsíbolni a sajtó megkaparintásával a társadalmi kibontakozást, a kontraszelektált álértelmiségi hatalmának megtartását és megalapozni a diktatórikus kommunista blöff restaurációját. Ennek utó- és elõképét, a restauráció blöff a köbön stációit éljük meg most. A valódi hatalomnak általában közpénze, vagy kölcsönökbõl kapott pénze van, amelyet késõbb a köz fizet meg. A hatalom ezt a közpénzt a közt megkárosító, a hatalom és a maguk hasznára elsíbolóknak adja. Sarkából kifordítható igazság szolgáltatásra, szolgák eltartására, hablatyoló, viharbiliben turkáló lapfenntartók kistafírozására, szervek és szerverek kilopására, kereskedelmére. Kísérlet járja be Európát, a köpönyegforgatás meggyorsításának kísérlete. Íme: fontos lett az állam. Most már, amikor itt, fõként nálunk, az állam és a templom egere között az a különbség, ami a mindenkori elhatalmasodott hatalom igazsága és a hazugság között van, azaz semmi.

Az emberi életnek és a társadalomnak nem célja, hanem értelme van. Mi az értelme annak, hogy most kellene a többet tenni, mint a forradalmakban illik? Kikkel és hogyan? Ebben az Újszerzeményi Diktatúrában? Az újszerzeményesekkel? Mert érzékeny lelkületükkel a haza javára döntenek, és majd kinyitják az erszényüket és visszaadják a lopott holmit? Ezt a rendbetételt sajnos nem lehet olcsón megúszni. Egy uralkodó csoport sajnos az marad mindaddig, amíg ki tudja jelölni jogutódjait. És jelenleg az a helyzet, a húsz esztendõ rá a példa, hogy ki tudja jelölni.

Ezért az ördög szarvát nem lehet simogatással, csak határozott, elõre tervezett és megfontolt, irányzott mozdulattal letörni. Még akkor is, ha ez a mozdulat sokaknak fájni fog.

2010. március. 31. Wéber Tünde