A cirkuszi ló ÁLLÁSPONTJA

„Ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne többé szív, még akkor sem, ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik” (Hölderlin)

A cirkuszi ló álláspontja

Egy olyan közönséges, ocsmány és közösségellenes, magát közös elvek, demokraták gyûrûjével, esküjével fogant társadalomnak hitt társulati cirkuszban, ahol a legnagyobb kókler és svihák a cirkuszigazgató, ahol az embert folyamatosan és elõre tervezetten megalázzák, és ahol az emberi méltóság külön kiváltság, mégpedig elkülönített kiváltság, a napi árjegyzék szerinti adás-vétel szerint! És még ez is csak a pult alatt történhet! És a megvásárolt kiváltság is voltaképpen olyan, mint gyûrött, koszos, többnapos lepedõ. Bármikor lecserélhetik, visszavehetik. Le kell venni, az ágyat át kell húzni, amikor a kiváltságot adó hatalom nevû szállodatulajdonos másnak adja ki a szobát, úgy véli jobb, ha másra ruházza át az emberi méltóság kiváltságot. Ahol mindez megtörténhet, megtörténhetett, ott az ember már nem tud másként élni, csak egyedül, csak ragadozóként. Kilép a falkarendbõl, az együtt, egymásért nevû katedrálisból és annak kulcsát a kanálisba veti. Záróra! Vége! Függöny. Kéretik a helyiséget elhagyni. Ezek után már nincs mirõl beszélni, ezek után már többet jelent a nem beszélni, szeretet voksokat, morzejeleket nem elküldeni, Többet jelent a „nem írni”, mint az „írni”.

Ezért én a cirkuszi ló álláspontján vagyok.

A cirkuszi lovas mutatvány: a lehajtott fejû, galoppozó, mûanyag tollbokrétákkal díszített körbeforgás, az alig érezhetõ, hallható ostorcsattanás, a közösség-közönség, a gyermekkacaj, a kíváncsi, perecrágcsáló, tisztelt nagyérdemû hahh, sikoly, elvétve taps, meghajlás után, végül a menazséria egy pontján a szeretet jeleként odapottyantott citrom halom. Ez a cirkuszi ló álláspontja, mondhatni: háláspontja. Ez az álláspontom.

2010. március. 27. Wéber Tünde