A magyar HALÁLGYÁR közelében

A magyar HALÁLGYÁR közelében

Ne felejtsük, hogy annak, ami most van, elsõsorban az 1994-es választásokon gyõztes MSZP és bûntársa, az SZDSZ késõbbi országlása eredménye. Így jöhetett a Bokros népnyúzás és a többi, ami ezzel együtt járt. És nem sokkal késõbb: 2002-ben ismét elõjöttek. És mindig elõjönnek, ha másféle pártformációkban, rejtetten, és másféle bûbájos vigyorral is! Akárcsak most! Visszajönnek, ha nem emlékezünk. (Látták már plakát Lajost a negédességtõl megbokrosodva, mosolyogva?) Emlékezzünk a múltra, mert, ha nem, akkor e két párt múltbéli csibészségének feléledését semmi sem gátolja.

Az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon a legrövidebb az emberek várható élettartama. 2007 volt az, az esztendõ, amikor az elsõ nagy megszorító csomag intézkedései hatályba léptek – így például több kórházat bezártak vagy összevontak, és bevezették a népszavazással késõbb eltörölt vizitdíjat. Beteg várólisták növekedésével növekedett a halálozás is.

Történt, hogy 2007-ben, a szabad demokrata koalíciós partner kezében lévõ magyar egészségügyért felelõs tárca, január. 25-26-án „Egészségbiztosítási reform 2007-2009” címmel nemzetközi szakértõi konferenciát tartott a parlamentben a Világbank, az Egészségügyi Világszervezet, valamint szlovák és holland egészségügyi szakemberek részvételével.

Az Egészségügyi Minisztérium vitaanyaga az „Államreform Bizottság” Egészségügyi Szakmai Munkacsoportja vezetõje: Mihályi Péter összeállításában került a résztvevõk elé. (A Magyar Nemzetnek néhány hónappal késõbb a közgazdászokkal kerek asztalbeszélgetésen kifejtette: azok a kisfalvak, ahol nincsenek meg az élet feltételei, szûnjenek meg, a lakók költözzenek el).

A tanulmány SZDSZ-es szakértõi között voltak Bauer Tamás mellett: Molnár Lajos (akkor még az egészségügyi tárca vezetõje) Csillag István (2002-2004-ig gazdasági és közlekedési miniszter, mûködése idején csakliztak el hulladékként a folyamatosan vagonhiánnyal küzdõ MÁV vagonparkjából 2ooo darab még felújítható vagont). A konferencia az SZDSZ-es egészségügyi vezetés fiaskója volt, mert a Világbank képviselõje a tanulmány anyagát megismerve rosszallását fejezte ki, Josef Kutzin (Egészségügyi Világszervezet) pedig kifejtette: nincs logikai kapcsolat az egészségügy problémái és a javasolt megoldás között.

Hogy is lenne?

Negatív világszenzáció, egy elöregedõ, az egészségügy kondíciók szempontjából minden nemzetközi összehasonlításban az utolsó, vagy az egyik utolsó helyen kullogó társadalomban (az államháztartás hiányára való hivatkozással) 95 százalékon befagyasztották a járó-és fekvõbeteg szakellátásban felszámolható teljesítéseket!

A miniszterelnöknek már akkor, 2007 év elején le kellett volna mondatni az egészségtelen egészségügyi-gügyi vezetõket! Igaz, Molnár Lajos magától lemondott, de helyét államtitkára: Horváth Ágnes foglalta el, aki volt fõnökéhez méltón ment tovább a „lenini”, pontosabban: a „nem lenni” úton. Meg tudjuk-e valaha, hogy hány beteg ember halt meg az elégtelen ellátás miatt, dicstelen mûködésük következtében? (És az utánuk következõk? Tettek velemit ez ellen?)

Akkor a botrányos mûködést megelégelve, és a március 9-i népszavazás eredményét figyelembe véve (nem utolsó sorban pedig a közelgõ EU-s parlamenti szavazásra tekintettel) kötöttek csak négy hónappal késõbb útilaput a nép ajkán „halálügyi miniszter”-ként emlegetett Horváth Ágnes talpára. Ez indította el a sorozatos SZDSZ-es kormánytagok lelépését és végül a koalíciós szakításhoz is ez vezetett.

Világbotrány a köbön, hogy mindez nem volt elég és ez a párt kezdené újból! Mi több, elkezdi. Csak más pártformációk csomagolásába burkolva. Figyeljünk, mert ott vannak, és mindig ott lesznek, az egészségügynek nevezett magyar halálgyár közelében. Hogyan és miért? Meg tudja valaki ezt magyarázni?

2010. március. 25. Wéber Tünde