AZ ÖKLENDEZÉS JOGA

AZ ÖKLENDEZÉS JOGA

Erkölcsi, szellemi válságban van az ország, mondta a nyerésre álló párt választmányi elnöke. Ezt a véleményét mi sem bizonyítja jobban, hogy elemzõk és szerinte is lehetséges az összefogás az MSZP-vel, ha a szocialisták megbánják bûneiket. No lám! Ha ez igaz, akkor igazán ideje eltûnõdni, és nagyot szippantani a friss levegõn, mielõtt körbe szimatolunk ebben a választás elõtti politikai-pöffeteg, hullaszagú boszorkánykonyhában.

Miben különbözik ez a kijelentés a bajai születésû, egy privatizáló apa mellõl kis karrierkerülõvel hozzánk huppant libatolltépõ, libatenyésztõket megtépõ alak pusmogásától, aki színpadra kerülésekor ugyan nem ígért semmi jót, és ez a semmi jó: bekövetkezett. És valóban: nincs semmi jó. Hát ez jó. Elõre szólt, ne kérjetek számon tõlem semmit. Ezt megelõzõen a 7 milliós MNB elnök rittyentette világgá, hogy nincs ingyen ebéd. De nem is ez a fontos. Az MSZP-s összejövetelek, ütemes tapsok helyszíneit, a megbeszélések, összeröffenések, kongresszusok étlapjai sem fontosak, de nincs abban semmi rossz, ha belepillantunk.
Gasztronómiailag vizsgálhatjuk a rendes és rendkívüli kongresszusok sorát, ahol - miként a közszolgálati híradó beszámolt róla: rókagomba, libamáj, és lazac volt a menü. Úgy tûnik, számukra a libamáj (5ooo.- forint/kilogramm), lazac (37oo.-forint/kilogramm), rókagomba (37oo.- forint/kilogramm) nem rendkívüli. Hiába, na! Ezt szokták meg. Azt mégsem lehet elvárni, hogy a megszokott étrendjük akár egy napra is felboruljon! A rendkívüli helyzetre való tekintettel történõ bárminemû csökkentést nem önmagukon kezdik.

Nézzük csak figyelmesen a parlamentbe készülõdõ pártok falatozásait. Még csak alakul, de média szerte már habzsolják a hatalmat. Már formálódik a politikai csõdbesült SZDSZ-szárnyas friss, ropogós terítékre kerülése, a magukat másként nevezõ politikai alakulatok által.

Magyarország ma kriminalisztikai és a volt kontraszelektált, tehetségtelen hajdani élõsködõkbõl karrier tanácsadókká váltak nyitott képeskönyve. Az évszázados öngyarmatosítási technikák százai virulnak háborítatlanul e hazában és nincs, aki ezeket lepermetezze, kigyomlálja, hogy a közéletet levegõssé tegye. Nincs, és a boszorkánykonyhából kiszûrõdõ szagok szerint: ezek után sem lesz.

Ha az, amit fõztek nekünk elkészül, a szovjet megszállás óta eltelt idõszak legsötétebb diktatúrája köszönthet ránk. A pimaszság flegma diktatúrája. Még csak nem is takarja el a demokrácia itt-ott félre libbenõ függönyével azt az ocsmány, diktatúra dög-tetemet. Itt bûzlik, itt rohad, majd és penetráns bûzével öklendezésre késztet. Mert ezek, akárhányszor is megment tõlük a Magyarok Istene és Szent Nagyasszonya, mindig feltámadnak. Hamvas Béla a hatvanas évek közepén az „Ugyanis” címû esszéjében megírta: „Egy (szocialista) társadalmi összeomlás esetén a kommunista funkcionáriusok készséggel együttmûködnek a burzsoáziával.” És az 1990-ben immár 22 esztendeje halott író megtapasztalhatta volna remek jövõbe látó képességét.

Az idei húsvét még sosem állt ilyen közel a magyar társadalomhoz, mint az idén. Ezek úgy vélik, ránk rakhatják azt a keresztet, amit nekünk faragtak átszúrt dárdákkal, szívünk felé irányzott gumilövedékkel, lovas rendõr kísérettel. Ezek úgy vélik, hogy a magyarok fejére fonhatják a tüskés háncskoszorút, hogy koszos életüket menthessék. De ez fikció, elképzelés. Mert Valaki lehajol hozzánk s letörli az erõlködéstõl arcunkra telepedõ izzadságcseppeket, mint Jézus arcát Veronika. Ezek azt hiszik, hogy az idei április negyedike, a húsvéti feltámadás értük szól majd. Azt azért nem! Hiába minden gyilkos erõlködés. Együtt járunk a kaptató emelkedõn és a „Fel!” „Támadunk!” csatakiáltásra mi akkor is: feltámadunk!

2010. március. 24. Wéber Tünde