Politikai dobás: a 666-os!

Politikai dobás: a 666-os!

Most még nincs veszve semmi. Most még megérhetjük, hogy az igazságot végre kimondják, azután többször és folyamatosan közlik, megértetik és megértik, és akkor minden volt és jövõbeli hazug világrend alapja, emelvénye meglazul. Ha nem is ezekkel a szavakkal ugyan, de már kimondatott, és közszájon fut az ítélet az EU-ról is. A tagországok által befizetett iszonyatosan sok pénz, energia, ígérkezések és elkötelezettségek, a közös jövõ politikai, gazdasági hozadéka most a vártnál kisebb. Mit hoz a jövõ? Mi lesz még? Miközben folyamatosan recsegnek, ropognak a kötések, illesztések, omlik a fal, a korlát, dõl a neoliberális gazdasági, ideológiai hazugságtorony. Elkezdõdött. Emberi léptékkel mérve persze iszonyú lassan, rejtetten, mert a változás vonulatát drapéria, függöny takarja el, de az omlás beindult és már nincs visszaút.

Az eddigi süket fülek megnyíltak, a magukat vaknak tettetõk is látva látnak, a valóság diktálta ítélet kimondatott és a leleplezés is folyamatos. (Az apokalipszis szó a görög apocaluptein kifejezés: "félrevonni a fátyolt", "leleplezés"-t jelent.)

Az itthoniak, külföldi módszermásolók, maguk felé hajló kezeik is rendre a nyilvánosság elé kerülnek. Már nem lehet visszahúzni a függönyt, a fizetett tapsolók a színtérrõl kivonulnak, a régi rabtartók trükkje elavul. Bukdácsolva, lapulva osonnak és a színpadról a súgólukba buknak. A politikai színház összedõl, a nézõtér üres, elballagnak a jegyszedõk, a fõszereplõk új ruhapróbára, új színdarab bemutatóra sietnek. És itt vagyunk mi, álmélkodó nézõk! A szappan opera lám befejezetlen, csak sejtjük, de még nem írták le és nem hirdették ki, hogy ki a valódi tömeggyilkos. De lám: újabb rabtartók közelednek. Az elbitangolt vagyont összekotorják, ami van, még sok minden van, ezeket feljegyzik, azután félrevonulnak. Villanyoltás.

Most éppen a függöny szétlibbenése pillanata elõtt a megsemmisülõ pici parlamenti pártok újabb rabtartók elõtt kapaszkodnak, billegnek. Összebútoroznak, megoszlanak. A nagyobb, de szintén süllyedõ irtózatos teherrel, a népirtó jelzõkkel teleaggatott párt ismét reformokat emleget. Nemzeti ügyeket, a gyermekded nép ételébe nagykoalíciós koala mackós port ajánl. Nincs több kölcsön, azért van mégis, mosolyalbumra még futja. Egy-két esztendeje, volt szó róla, az ország földrajzi középpontja: Pusztavacs közelében lévõ (az északi szélesség 47°11', a keleti hosszúság 19°30') õrhelyre megérkeztek az õrök elsõ egységei. Igaz, nem igaz, de önmaga a hír, hogy beszédtéma volt, talán jelenthet valamit.

A függöny elhúzás pillanatában Magyarország és vele együtt Európa – immár csontváz, meztelen. Ez utóbbiak még nem tudják, nem érzik, nem értik, az új politikai színmû egyik alcíme: Angela Merkel német kancellár. Úgy lép ki bármilyen csúcsra jövet személykocsinak nevezett személyre szabott tankjából, mintha nem is csontváz, hanem hús-vér ember lenne. A szigorú, fekete öltönyös férfiak, európai vezetõk között, ahogyan az illik: az egyetlen nõ és még lenne ruha rajta. Amikor azt mondja, nem kapnak a volt „keletiek” segítséget, kicsit kelleti magát, csuklója megtörik, kézfeje csüng, mint a volt arisztokratáké.

De ez a mozdulat, miként az is, amit mond, csupán elõre betanult maszlag. Ahogyan elvonul a fotósok sorfala között, egy pillanatra felvillan a hajdani Molotov-Ribbentropp paktum plakát az épülõ Németország – Oroszország Balti-tenger alatti gázvezeték elõterében. Putyin fõszereplõnek lépnie sem kell. Ül a gázcsapok elõtt: elzár, kinyit, oszt és szoroz. Ki tudja? Talán nemsokára mindketten Magyarország levetett köpönyegén kockáznak? Aki háromszor hatost, 666-ot dob, maga az apokaliptikus jövõ. A tét óriási és kockázatos: Európa legnagyobb gáztartaléka, és a világ legnagyobb ivóvíz bázisa felett folyhat a „játék”. Vagy már elkezdõdött? De most még nincs veszve semmi. Az igazságot most, amíg nem késõ: ki kell mondani.

2010. február. 27. Wéber Tünde