Magyarország a BÕSÉG KOLDUSA

Magyarország a BÕSÉG KOLDUSA

Ahogyan József Attilát gyermekkorában az öcsödi nevelõszülõknél Attila helyett Pistának szólították „Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe” - írta késõbb önéletrajzában, ma Magyarországot is másként szólítják, miként illene. Az országot kimondva, kimondatlanul: koldus országként emlegetik, holott bõségében van még ma is a természeti javaknak kincseknek, nem kevésbé az emberi értelemnek.(Még akkor is, ha az eltelt húsz esztendõ választási eredményei tükrében ez olykor megkérdõjelezhetõ volt.) Az említett kincseket nem kell feltalálni, kikutatni, csak meg kell látni, észre kell venni. Mi lett volna a tizenöt esztendõs József Attilából, ha a makói gimnáziumban nem figyelnek fel tehetségére, ha Juhász Gyula nem írja meg szép ajánló sorait a „Szépség koldusa” címû megjelent elsõ verskötetéhez? Magyarországot is, az itten értékeket is meg kell látni, meg kell nevezni. És a szélhámosokat, akik ezt az országot e bõséges kincsek ellenére koldussá tették, és koldusbotra juttatták - szintén.

Magyarország ma a bõség koldusa, de a metaforák emlegetésébõl nem élünk meg. Abból élhetünk csak meg, ami a miénk. Ami tárgyi, szellemi bizonyíték itt van ebben az Istentõl kapott, még megmaradt, megcsonkított Hazában. Ahhoz képest, ami ma Magyarországon például a gázvagyonnal történik, és amit errõl a médiából csak csipegetve tudhatunk, a BKV-s botrány és mind a többi, csupán tyúklopási ügy. Ahhoz képest, amit errõl a gázvagyonról, vízvagyonról, szilárd ásványkincseinkrõl, a nemesfémérc kutatásokról megtudhatunk: a bezárkózó, az emberi kapcsolatok híján lévõ, fõként a kistelepüléseken élõk sorsa, a „tudatlanság, lelki restség, mely hitetlen csodára vár” semmiség! Bár ez sem akármilyen keserûség.

Visszatérve ismét József Attilára: amikor a költõ megtudta, hogy igenis létezik az Attila név és nem akármilyen, hatalmas világhódító viselte, felébredt benne az Istentõl kapott, mindenkinek megadatott emberi méltóság tüze, amely tûzön nem akármilyen költészet forrt ki. Az Attiláról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntõen hatott ettõl kezdve minden törekvésemre, végsõ soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit õ maga gondol, hogy Attilának hívják. (Curriculum vitae, részlet)

A magyar embereknek is autentikus, független tájékoztatást kell kapniuk arról, hogy mi történik, történt velük, a valódi múlthoz minden embernek, a magyar embernek is jogos jussa van. Ez a valódi múlt eszmei értékben roppant nagy, szinte kimondhatatlan értékekkel bír, ma még csak szeletek, pici darabok állnak ebbõl rendelkezésünkre. (A kereszténységgel való kapcsolatunk kezdetének igaz története például.) Sokan megkísérlik a kikutatlan részekre való hivatkozással, hogy az egészet ki kellene a nemzeti emlékezetbõl ejteni vagy hozzáférhetõvé sem tenni, és ami a legrosszabb: veszendõbe hagyni.

Nincs veszíteni való idõnk, és nagyon sok a veszíteni valónk a kézzelfogható, anyagiakban is megtestesülõ vagyonunk megmentésére is.

Itt és most meg kell gondolni és megfigyelni, elemezni az energiahordozók közül a földgáz világméretú, nagy mértékû térnyerését. Ennek ugrásszerû fellendülése éppen a rendszerváltásunk ideje környékén történt. Véletlen lenne a dátumok közötti összekapcsolás? Ma akárhogyan is elemezzük, forgatjuk az okokat, okozatokat és azok összefüggéseit, az orosz érdekeltségû Déli Áramlat és az amerikai érdekeltségû Nabucco terveket feltûnõ, hogy mindkettõ Magyarországnál, illetve vezetékkel összekapcsolva ott halad át, éppen azokon a területeken, amelyekrõl még két esztendeje olyasmit írt a sajtó, hogy az európai gázügy megoldása Magyarországon van. (Tényleg, ha csak ide szállítanak gázt, miért kell mindkettõben részt venni? Olyan gazdagok vagyunk?) A nemzetközileg elismert Scotia elemzõ cég nem közöl álhíreket a döbbenetes mennyiségû magyarországi gáz vagyonról! Pedig közölt! Bizony! És ez dokumentálva van.

És, hogy ezt a mennyiséget nehéz felszínre hozni? Istenem, mi nem nehéz manapság! Miért van még mindig itt az Exxon Mobil világcég, miért kötöttek világviszonylatban is meglepõ nagyságú 40 milliárd dollár (forintban kifejezve: a magyar költségvetés bevételi oldala háromnegyed része) értékû részvény átcsoportosítás üzletet TX O energy-vel, a világ legnagyobb gázkitermelõjével? Immár pedig ott tartunk, hogy nemcsak európai, hanem világméretû gázharcnak lehetünk tanúi. Ha ennek a fényében nézzük a 2004-es Gyurcsány hatalomra jutást, a 2006-os történéseket, és a gázálarc mögé nézünk, meglepõ felfedezésekre juthatunk.

E felfedezések és a tények közlései nem maradhatnak immár rejtve a magyar közvélemény elõtt. Errõl is igazat kellene szólni a szavazatokért versengõ pártok vezetõinek és azért azt se felejtsük el, hogy az április 11-ei választás éppen József Attila születése dátumán történik. Vajon mit gondol „Odafent” rólunk?

2010. február. 09. Wéber Tünde