ISMÉT nélkülünk döntenek: RÓLUNK? /II.

Ismét NÉLKÜLÜNK döntenek: RÓLUNK? / II.

„… Semmi  sincs  elrejtve, hacsak  nem  azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem  történik titokban, hacsak nem  azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" 

(Mk 4,21-25)

Ígéretem szerint a Magyar Megmaradás Közössége január 24.-i konferencián elhangzott Dr Bogár László közgazdász szavait kellene most ismertetnem, de visszaadni a hangulatot és azt az összhangot, ami a körülbelül 300 fõs hallgatóság és az elõadó között létrejött lehetetlen vállalkozásnak tûnik. Megkísérlem tehát az elhangzott bölcsesség és a derû keverékébõl kikeresni azokat a lényeges, megfontolandó megjegyzéseket, amelyek továbbgondolásra késztettek.

A legfontosabb és a teljes mondanivalót összegezõ megállapítás lehet, hogy életünk eszközei immár fontosabbak lettek, mint az élet, mi több: ezek az eszközök magát az életet tették saját eszközükké. Ez pedig nem csupán magyar jelenség, de ez az általános negatív irányzat legjobban mindig a legsérülékenyebb társadalmi szövetben érvényesül igazán. Mi pedig az összes gazdasági, társadalmi mutatók szerint is ilyen közegben élünk. Visszatekintve az eltelt 21 esztendõre, ami az 1989-es idõszak után bekövetkezett, visszaesés tapasztalható, minden szinten, amelyet a magyar társadalomnak el kellett viselnie és a mai napig is ez határozza meg a mindennapok mibenlétét. Gazdasági visszaesés. Az 1968-tól 1989-ig eltelt idõszakban a GDP átlag négy százalékkal nõtt, 1989-tõl napjainkig csak egy százalékkal, és ebben a multik teljesítménye is benne van, akik viszont az eredményt kiviszik az országból. Az utóbbi idõszakban a foglalkoztatottság 1 millió munkavállalóval csökkent, ami pedig a reálbéreket illeti (keresetek, fogyasztói árak) a helyzet lényegesen rosszabb, mint 1968-ban volt.

A globalitás hübrisszel megvert „titánjai”, hazai létünk irányítóival együtt is, egyre görcsösebben igyekeznek szabadság, haladás, fejlõdés, demokrácia és jogállamként beállítani azt a létroncsoló káoszt és hanyatlást, amely körülvesz minket. Az általuk gyártott konzum idióta pedig a gazdagságával kérkedik, holott észre sem veszi, hogy az õ léte is veszélyben van, puszta létfenntartássá vált az élet minden szinten és fokon.

Akkor most mit tegyünk?

Jó reménnyel kecsegtet a tény, hogy nyelvünk õrzi mély szakrális szerkezetét. Nem véletlen, hogy se SZER-i, se száma a szóösszetételeknek, amelyekben a SZER gyök megtalálható. (GyógySZER, tápSZER stb.) Miközben pontosan tudjuk, hogy három perc alatt elpusztulunk, ha nem kapunk levegõt, három nap alatt, ha nem kapunk vizet, és három hét élelem nélkül a végzetet jelenti. Az ember menekül, ennek példája a valóság leváltása, a mesterséges valósággal való helyettesítése. Mûanyagok, genetikailag módosított mû élõlények, és az identitás kicserélésre szakosodott média produktuma a vélemény nélküli ember. Így ebben az összefüggésben könnyebb megérteni, hogy voltaképpen mi is történt az utóbbi években velünk? Ez már nem az ismert közgazdász, hanem saját következtetés:

Nagy hibát követtek el a parlamenti pártok,

amikor a nyilvánossá lett õszödi beszéd után nem vonultak ki egységesen a házból a Kossuth térre! Az új választások kiírásáig. Vissza a választási babaruhát! Mindent elölrõl kezdeni! Ez lett volna a minimum. Nem történt meg, így mindannyian felelõsek, az eltelt idõszak politikai kínpad ügyekért, kizárták magukat azok közül, akiket komolyan lehet – most 2010-ben a választás elõtt – venni.

A történet ismert: a 2006-os õszi szellõ hozta, vitte a hírt, a kormánypártiak hazudtak, becsapták a választókat a választások elõtt. És még közülük is sokan csodálkoztak. És az ellenzék csodálkozott a legjobban az országgal együtt. Ezt a tágra nyílt szemû csodálkozást toldotta meg a Fidesz akkor, hogy feljelentést tett az ügyészségen (Áder János) valós háztartási adatok visszatartásáért. A beadványt akkor az ügyészség elutasította. Idõközben azonban most, a Fõvárosi Bíróság jogerõs ítélete szerint: a KSH-nak nyilvánosságra kellett volna hozni az EU-nak küldött, de a magyar nyilvánosság elõl akkor eltitkolt adósság -és hiányszámokat!

Puff neki! A KSH-ból indult a 2006-os ügy!

Tévé székház, Deák-téri magyarverés, nemzeti zászlótaposás? Ha valóban így volt, a történet kis társadalmi, politikai tébolydánk különös gyöngyszeme. De van ember e szomorú, kies hazában, aki mindezt elhiszi? És nincs vége. Január 26.-án az Este címû tévémûsorban Balsai István (fidesz) bejelentette ismét feljelentést tesznek a valós államháztartási adatok 2006-os visszatartása miatt, hiszen most már a Fõvárosi Bíróság is megállapította, hogy „a magyar kormány 2006. óta orránál foga vezeti nemcsak a magyar közvéleményt, hanem az európai intézményeket is".

A titok immár nem titok, KSH-kormány összjáték volt a választókkal szemben, ahol elõször az elõbbiek gyõztek, de lám, lám azért az igazság elõbb vagy utóbb: kiderül. Most pedig ismét választani kell, hogy ki a legesélyesebb az orrunknál fogott vezetésre, és ezt máris megkezdjék. A kormányzó (orrmányzó) párt 4 + 8 év (jogelõdje pedig 45 éven át) profi gyakorlatot szerzett ebben.

Ígérik, hogy folytatják a nyugdíjkorrekciót; a nyugdíjasok a most megalapozott gazdasági növekedésnek megfelelõen 2011-tõl megkapják a nyugdíjprémiumot. Ide kívánkozik a legfrissebb statisztikai adat a gazdaságról. (Ez most tényleg valódi?) Az ipari termelés a múlt év elsõ tizenegy hónapjában 19,1 százalékkal maradt el az elõzõ év azonos idõszakától. Ezen belül a visszaesés az októberi 12,9 százalékról novemberre jelentõsen, 7,0 százalékra lassult, négy évvel korábbi szintre esett vissza és a második félévben csak enyhe javulás mutatkozott. Milyen gazdasági növekedést alapoz meg

A megismert társadalmi, gazdasági kizsigerelés?

Ígérik továbbá, hogy a banki szférához hasonlóan a közszolgáltatások területére érvényes magatartáskódex, amelyrõl egyeztetnének az érintett szolgáltatókkal, például az elektromos mûvekkel, a gázszolgáltatókkal, vízmûvekkel. Ha nem lesz egyezség, akkor kormányrendeletekkel lehet érvényesíteni a fogyasztók érdekeit. Javasolják az ápolási díj, a családi gyermekfelügyelet munkaviszonnyá alakítását kidolgozzák a képzési, fejlesztési és adópolitikát. A gazdasági lehetõségekhez mérten a munkára rakódó terheket tovább csökkentenék, ami a reálbérek fokozatos növekedésével jár. És a tények: elvették a 13. havi nyugdíjat és az elmúlt években példátlanul csökkent a nyugdíjak reálértéke.
A válasz? (A neten olvastam, szerzõ: ismeretlen.)

Ha egy magyar okos, és ezekre szavaz, nem lehet becsületes.
Ha becsületes, és ezekre szavaz, nem lehet okos.
Ha pedig okos és becsületes, nem szavazhat ezekre.

Ha megindul a gazdaság!

A Fdesz programja a gazdaság élénkítésére épít. Ha megindul a gazdaság, lesznek munkahelyek. Ha lesznek munkahelyek és megy a gazdaság, akkor lesz állami bevétel! A nyugdíjalapba is lesz pénz. És mitõl indul meg a gazdaság? A terhek csökkentésétõl, a megrendelések itthon tartásától, a magyar vállalkozók helyzetbe hozásától. És ez hogyan indul meg? Mibõl? Netán az adóssság átütemezéstõl, eltörléstõl, a multik megadóztatásától? Nem. A válasz: e politika akár az egyensúly rovására is mehet a kezdetekben! De 1 millió munkahely, az jó cél még, ha nem is érjük el, de felé haladunk. Ha több a keresõ, ha több az eltartó, akkor minden más könnyebb lesz. Családi adózás. Ez is elfogadható szempont, mert mindannyian félünk az elnéptelenedéstõl, a csak egy gyereket vállaló vagy gyermektelen családok viszont ide vezetnek.

Erõs magyar gazdaság?

A vidéki megtartó erõ, az organikus harmónia, természet. Biztonságos ellátás és korszerû infrastruktura. Legyen a munkának becsülete. Ép testben legyen ép a lélek. Értékeink érdekében, legyen egységes a nemzet: csak ez lehet a jövõ. Ez szépen hangzik, csak mitõl születik meg? A részletek bizonyára készülnek. Talán a diszkókat bezárják? Nem hinném. Mindenki reggelente csoportos tornára indul, majd elmondja a 10 parancsolatot? Ez bizony nem ártana, ez is jobb (jobbik), mint ami most van: a nagy üres, kilátástalan, puszta semmi.

2010. január. 29. Wéber Tünde