2010! Ébresztõ!

2010! ÉBRESZTÕ!

Vigyázz!

Úgy tûnik, minden eddiginél

Komiszabb év szakad a nyakunkba!

+

Nem a kenyér, a mindennapi

Ige hiánya, az õrült vágy

A megzabolázott õs-éhség

Az ürességgel teli mindenség!

Még a szerelem is más, mint volt!

A tett, sõt! A tétlenség is elholt.

+

Csak a semmi, a csend meg a jól

Behatárolt, idült indulatok!

Csak az éthordóval ügyeskedõ

Nyugdíjas, ki az utcán ballagott!

Csak a szegény özvegyasszony, ki

A házunk elõtt elesett, csak õk

Vették észre, hogy milyen szörnyû

Élettelen idõszak köszönt ránk.

+

Egy napig tartott, míg kihevertük

A mû-kannásbor szilveszteri

Kábulatát és a ködpárás

Bedagadt szemû ablakok közül

Kitekintettünk a nagyvilágba!

+

Lesz erõ, vagy egyre több az

Agysérült, ki a gazságot az

Igazságra visszatologatja?

Lesz-e locsogási trauma

Nagyobb, mint a nagy csernobili

Katasztrófa és ártalmasabb,

Mint egy jól idõzített fagyhalál

Ahogy mindennap a kapuban áll?

+

Valami más kell, egy új erõ?

Egy új titok, mi két verssor közt:

Elérhetõ, felejthetetlen

És megfejthetõ?

+

Vigyázz!

Feslett, festetlen álmok jönnek!

Erre közelednek, meg ne állj!

Megtévesztõ szavak jönnek!

+

Behúznak minket Nagy Temetõbe

És a temetésnek sosem lesz vége

Jövedéki adok-kapok jönnek

Életünkbe jól betelepülnek

Rejtõzködõ savas esõk jönnek

Szavaznak minden kárörömnek

+

Csak ki ne löttyenjünk önmagukból!

Csak el ne maradjunk akárhol!

Új ágaskodók emelkednek

Újult fogdmegek kereskednek

+

Vigyázz, mert elárvult, eláruló

Újult tépõzáras farkasai jönnek

A meggyalázott, magyar történelemnek!

2010. 01. 01. Wéber Tünde