BOTRÁNY!

BOTRÁNY!

Nincs még olyan országa a világnak, ahol adott állam alaptörvényérõl (ha van), az alkotmányról olyan hányaveti stílusban lenne megengedett szólni, miként az ma reggel a közszolgálatinak nevezett m-1 csatornán történt. Az óvatlan nézõ olykor úgy érezhette, hogy valami szilveszteri elõzetes, kurta-furcsa kabarétréfa közepébe csöppent.

Mintha csak a szilveszteri koccintás éjfélkor történõ jogosultsága miatt lett volna fontos megkérdezni: szükség van-e új alkotmányra? A válasz sem fukarkodott a komolytalansággal. A válaszadótól megtudtuk: nem hinném, hogy igen. Egy-két szó, talán egy perc erejéig a mûsorvezetõ hölgy és alkotmányunk õrködõjének elnöke még eltûnõdtek ezen, majd következett az idõjárás jelentés, mûsorajánló, majd folytatódott a „nem hinném, hogy kellene” stílus a leendõ alkotmányról. Amelyrõl a jelenleg hatályos alaptörvény (15 fejezetbõl és 79 cikkbõl álló, a többször módosított 1949. XX. t.) bevezetõjébõl kiderül, hogy csak ideiglenes jellegû a jelenlegi, „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig” van érvényben. És bár az új elfogadása 20 esztendeje késik, az nem jelentheti azt, hogy minden rendben lenne körülötte. Az elmúlt közel két évtizedben ugyanis az Országgyûlés képtelen volt új alaptörvényt alkotni.

Ez utóbbi tény önmaga botrány, de miért kell ezt azzal is tetézni, hogy ilyen fontos, az alaptörvénnyel kapcsolatos beszélgetés során meg sem említetik az Aranybullát, mint jogforrást, és a magyar történelmi alkotmányt? És azt a tényt, hogy ez utóbbit az 1944. március 19.-ei német megszállás függesztette fel, majd a helyére az orosz politikai nyomás alatt álló Országgyûlés a máig hatályban lévõ, 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készített legfelsõbb törvényt állította?

Illett volna néhány szó erejéig megemlíteni az1989. október 23.-án hatályba lépett „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elõsegítése érdekében” létrejövõ, módosított és késõbb több módosításon átesett alkotmány helyébe, nemcsak egy csoport, hanem szinte az egész társadalom új, magyar történelmi sajátosságon alapuló alaptörvényt kíván?

Vagy az, amit a gondolkodó többség igényel és kíván nem fontos?

Most, a választási idõszak elõszobájában sem?

És az alábbi pár sorhoz mit méltóztatnak tisztelt illetékes urak és hölgyek szólni?

Csaknem 800 esztendeje, hogy leírták, volt erõ, hogy megtartsák, megtartassák, és amelyet az új alkotmány megfogalmazásakor figyelembe kell venni.

Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hûtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövõben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre. (Aranybulla)

2009. december. 28. Wéber Tünde