Orbán, mint Ványadt bácsi?

Orbán, mint Ványadt bácsi?

A magyar politikai élet tragikus szereplõjeként nevezte meg a jobbik alelnöke a Fidesz elnökét, a jelek szerinti 2010-es választások utáni miniszterelnököt és, ha ez helytálló, maga a tragédia. „Az ellenzék vezére tudja, mit kellene tennie, de nem mozgásképes, így nem marad neki más, csak a szép szavak.”

Mit szóljunk ehhez mi, a „botcsnálta” tragikomikus megoldásokhoz szokott, a Heti-Hetes-en poénjaitól leépült középkorosztály, mi, drámaíráshoz nem értõ szürke állampolgárok és mit tegyünk a szabadságról, a jogegyenlõségrõl hitt eddigi elveinkkel? Álmaink, álompolgárságunk lomok közé kerülve, hova lesz? És az elképzelés, hogy nem vagyunk, leszünk kevesebbek, sem többek, mint a többi nemzet? Hol maradtak, akadoztak el eddigi szövögetett álmaink? Melyik off-shore buli hatvanhatodik zugában, polcán Bokrosban keressük meg õket? Mi lesz velünk így? Ki meri ezek után vállalni ezt a mozgásképtelen, csak szép szavakkal operáló ország vezetõ szerepet?

Statiszták leszünk egy elõre megírt és leosztott tragédiában? Egy ránk sózott kifejezetten nekünk írt negatív szerepkörben, ahol nem elég, hogy elverik rajtunk a port, még az európai és a világközönség is rajtunk röhög? Eddig is tudtuk, hogy országunk hajója viharos, zord vizeken halad, bármikor jéghegynek ütközhet, zátonyra futhat, ez a tragikus jövendölés azonban csak megerõsítette a hitet, hogy legyen bárki is a nemzeti oldalról az ország vezetõje hihetetlen módon veszélyes a nyugodalmasabb vizekre vagy partra kerülés. Egy mozgásképtelen kormányos, aki ugyan tudja, hogy merre a helyes irány, mégsem választhatja azt, mert valaki vagy valakik, valamilyen okból megkötik a kezét és kijelölik az ország haladásának, netán visszasodrósának útját ezért az, az áramlatok bûvkörében forog, hányódik! Hiába minden erõfeszítés egyre távolabb kerül a megnyugtató kikötõ, biztonságot jelentõ lehorgonyzás, egy kis lélegzethez jutás lehetõsége.

A tragédia kibontakozása régóta körvonalazódik, jeleit érezzük, jövõbeli kiteljesedése, végkifejlete különösebb dramaturgiai érzéket nem igényel. Tudtuk a sajtó körüli suskus, a villámgyorsan eltékozolt közvagyon, a rohamos népességcsökkenés csak elõjáték a tragédiához? Csakhogy a tragédia (görög tragódia 'kecskeének') az európai dráma legjelentõsebb mûfajainak egyike. Cselekménye végkimenetele tragikus konfliktust hordoz, amelyben a hõs küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és végül erkölcsi felemelkedéshez, a „káros szenvedélyektõl való megszabaduláshoz (katarzis görög szó jelentése: megtisztulás) vezet. Megtisztulás?

Pucolni, mosni, tisztítani! Takarítókat, takarítónõket a fedélzetre, a közéletbe! Hol vannak a fenséges hõsök, akik a legnagyobb országrészt képesek ragyogó tisztára mosni, súrolni? Jöjjön Ványa bácsi vagy Ványadt bácsi! Mindegy, csak akarjon valamit, amit eddig nem akartak és eddig nem tettek, csak haladjunk tovább, mert a cápák közelednek.

2009. december. 16. Wéber Tünde