Talán megmenekülünk!

Talán megmenekülünk!

Lesz-e staisztikai adat, mennyi

Áldozattal jár ez a mostani

Szezonvégi, árleszállított adventi

Korszak, lesz-e idõ elmondani:

Volt egyszer egy sorozatlövetû

Aranykor, aranypisztrángot

Vetett partra szelíden, szõtt

Türelemmel kötözött hálók

Garmada, és tündérek rótták

A mezõt garasos semmiségek:

Élet rendelte újjászületéssel

Teli várakozásban, vadrózsa

Termett a szívük alatt és az

Elhullott mag újból megfogant.

Talán megmenekülünk, most

Vak remény a módi, talán jön

Egy õrült, ki mindent lát és

Látni vél, reményünk szálait

Ünnepi asztalterítõnkre ölti,

Tüzet vet, lángot arat, izzó

Parázs porlad a hamu alatt.

Ha jön egy õrült, ki mindent és

Minket is látni vél, valami

Röpke szójáték, nagydobra vert

Újsághír nyomán ez eltemetett

Nemzeti lét, sok ezer év,

Felderül, egy szél hordta

Falragasz tán új tudományt szül.

Ha lesz egy habókos, pénzes,

Tehetõs, a magyarságra költõ,

Áldott múltdarabkáink ízeit,

Színeit csodálattal ûzõ,

Megszállott, tört-valóság közt

Vájkáló, dicsõség-lelenc,

E sivár közép-európai

Zátonyra vetett hajós, eltûnt

Korok vigéce, tudósa, ki

Minden mozdulatlan páncél

Õskövület tört-akadályt lemetsz,

Elemez higgadt hevülettel:

Betû, szó, szög, vasveret, ónkupa

Óbor, hullámzó föld-rengeteg

Dohos papír-lom, hegy-halom

Halomsír, sírhalom kövei közt

Keres, kezeskedik, figyel!

Matat, mozdít, felszed, tör, feszít

Tisztít, ránk akad, meglel,

Majd végül: könnyes, énekes,

Õs-varázsú, szent zsarátnok dallal,

Valami sosemvolt bódulattal,

És persze, hódolattal köszöntjük:

Talán megmenekülünk!

2009. december. 14. Wéber Tünde