Mit szabad még a szabadnak?

Mit szabad még a szabadnak?

„…az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön,

talál-e hitet a földön?"

(Lk 18,1-8)

Azt mondod: jöhet bármilyen fordulat, úgyis

Kiforgatnak, kipenderítve az utcára raknak?

A többdioptriás megfontoltan távolba látók,

A leárazott jövendõmondók, és a sakktáblát

Szabadon idézgetõk mindent átmaszatolnak?

Amit szabad a szabadnak, tilos a rabnak,

Ilyen burkolt képmutatású cinizmus még

Nem büntetett elmaradt forradalmat.

Azt kapod, amit adnak: álhírt, rémhírt,

Ne csodálkozz: híveid rég megtagadtak.

Csak húzd az igát, húzd le a redõnyt,

Húzd meg magad: távlatod vakablak,

Összetörnek, péppé gyúrnak, befalaznak.

Mégse add fel a reményt, álmodj még,

Ne félj, meglátod: holnap õk koppannak.

Amit szabad a szabadnak, tilos a rabnak,

A rabláncra fûzött szavakban, mondatokban

Rettegett, radikális-renitens ragok vannak.

Rejtik a holnapot, mert a szabadon tartott,

Kimosott trágyalé parádé ide kalandozott.

E csúcsra járatott kutyából sosem lesz szalonna,

Nem az van, ami van, hanem, amit látni akarnak,

Nem az nincs, ami nincs, hanem amit eltakarnak,

Jókedvükben tátott szájba szálló, sületlen

Békegalambot, gumilövedéket, kordont raknak.

Amit szabad a szabadnak, tilos a rabnak.

Írni? Minek? Szólni? Miért? Régen leírtak.

E rothadó rendszer meddõhányóján guberálva

Összegyûjtögették a család nélküli, konfekció

Elõembert, a másság-orgia társadalmat.

2009. november. 14. Wéber Tünde