Beszéd és érzelem gyakorlatok

Beszéd és érzelem gyakorlatok

(Igazságról, népességrõl)

Az igazság érték! Mint 1945-ben, oroszok bejövetelekor, az elrejtett családi ezüst eszcájg a zongorában, és az üvegházban dédelgetett, primõr, a piacra dobott, romlandó árú tavasz elõtt. Akár a zöld, de már feketedõ, rothadó banán: túlérett, mégis éretlen. Az érthetetlen dolgok is megérnek, lepottyannak a parlament tetejérõl és az éretlen, zöldfülû, de már elöregedett népesség lehajol, fölszedegeti. Túl sokat fogyaszt gyorsan, ez az öregedõ csapat és a hatalom szerint: még mindig nem eléggé gyorsan fogy.

Nem kell félnetek, jó lesz! Jó lesz? Félnetek jó lesz!
Néphülyítés van, nép nincs. In statu nascendi: megszûnt. Elment, elnyelte a kínai piac, az adóprés, az adósrabszolgaság, a lerobbant békávés buszok, a négyes metró, a baranyai mûalagút az adósságspirál, a küretkanál, a meleg méltóság, a hosszú forró nyár, a hideg napok és a mindent felzabáló, demokratikusan mókás, neoliberális diktatórikus fasizmus. Az ágyék kormány. És Magyarország ruandásítása. Lenin itt, Lenin ott, Lenin meg sem holt?
A népfelség felé a hatalom tartozik egy-egy vallomással: elfogadják, csak ne lássák! Legfeljebb a hajléktalanszállón. Kórházban, orvosi rendelõben, szülészeten meg se jelenjen! Pedig a nép is ember, amíg él, utána holtember! A nép olykor akciós áron dédelgethetõ, ezért: mint, aki sugárfertõzést kapott, maga is sugárzik. A népet csókoltatja helyi pláza, a százas bolt a szerencsejáték zéerté az újbeléndeki zálogház-és takarékszövetkezet. Utat a népnek, a népítéletnek és utálatnak, amely a népet a nem kívánt, de az áhítozott forradalomba viszi. Aki nem hiszi, járjon utánam.
A nép elment. A nép fölfedezi távol-keletet, és a távol-kelet, fölfedezi a magyar népet. A nép színe elé ruhát, cipõt, száz és ezer kínai hord, még nézni is teher. A nép megveszi, kifizeti, hazaviszi, hordja, a hátán hordja a kínai Olimpiát, meg a 60 éves évfordulót. A nép nem tüntet, csak a nyugdíjasok tüntetnek, de nem kapnak kitüntetést, csak arcpirítóst és hecsedli teát a félpanziós hajléktalanszállón.
A nép már látja a fényt az alagút végén.
De miért kék ez a fény? És miért villog és szirénázik?

Wéber Tünde