KÖZKERESÕ

KÖZKERESÕ

Hogy összejöttek, összefutottak! Itt vannak mind! Történjen bármi, itt bárkit meg lehet találni. A szülõ, gyermek, barát, barátnõ, férj, feleség és a kedves! Mindannyian a legkedvesebbek, akik valaha éltek. Az anya, feleség, szeretõ, leány, tündér, boszorkány és az istennõ. Hasonlóképpen az apa, férj, szeretõ, fiú, mágus, õrangyal. És itt van a hajdani szépasszony! Eltûnt a környezet, ahol élt, de képzeletünkben itt van az ebédlõ, a nagy tölgyfa szekrény, a vastag üvegajtók és mögöttük a klasszikusok díszkiadásai, a Marionett-bábúk és a csillagos éjszakák. Befedte õket az idõ és megmaradtak a Nagy Üres Látszatok. Itt nyugszanak a berendezési tárgyak, a sokféle bútorkellék, kultúréletpótlékok, státusszimbólumok, a drapériákra aggatott elmúlt idõk rekvizitumai. Itt nyugszanak, olykor feltámadnak, majd ismét lenyugszanak az idõtelen idõk járása szerint. Az ártatlan, az árva, a harcos, a gondoskodó, a kutató, a szeretõ, a pusztító és az alkotó, az uralkodó, a varázsló, a bölcs és a bolond. Itt kergetik egymást örök körforgásban a megmentõ, az üldözõ, a gyilkos, a felakasztott, a hóhér és az áldozat. Itt nyugszik a rossz fiú, a legjobb barát, a sármõr, a professzor, a kalandor, a csábító és a szeretnivaló kölyök.

És a halhatatlan halott! Nem bánkódik, nem ujjong, saját érdeke immár nem érdekli. Állhatatos önfeladás, düh, öröm, illúzió, emlékezetzavar, elbutulás nem érinti. Lent van, így mindenen felülemelkedik. Idejárnak nézni õt is a halandó élõk. Hogy összejöttek, összefutottak! Micsoda tömegkatasztrófa, tömegkarambol embertársaim végsõ állomásain. Kegyetlen eltávozottak, nem kímélik a túlélõt!

Gyászpanelek: kõangyal, kõleányka, kõasszony, kõliliom, bádog virágtartó, kék, mûanyag mosóporos dobozban, befõttesüvegben virágok, évelõ, viruló krizantém bokrok, elkopott szóvirágok alatt szenderednek, akik gyûlöletükkel keserítették, szeretetükkel óvták, társaságukból kiközösítették, magukhoz szelídítették egymást. Ismerõsök, ismeretlenek egymás helyére, fölé és mellé, egymás közelében az örökkévalóságig, a sírhelybérlet lejártáig. Hosszú távú értékmegõrzõ: a legértékesebbet, a csendesnél is csendesebbet õrzi. Megannyi adat, jegyzõkönyv, gyászbeszéd, a halotti tor kifizetett és kifizetetlen számlái, halotti anyakönyvi kivonat a természetellenes halál természetes okai miatt. Miért éppen akkor, miért éppen most, miért nem késõbb vagy elõbb?

Csend, nyugalom, inkvizíciós társbérlet, rettegett jövõ. Feltámadunk! Hová, kinek és kivel? Miért nyugtat, miért fenyeget ez a szó? Mit keresek ebben a kertben?

Amíg „ott kint” a helyemet kerestem, elfogytak a jobb helyek itt a közkeresõben. A hatodik parcellában van még egy. Távol a sörkert, a büfé, a falatozó és a ravatalozó. És van itt pár szál virág. Mindkét sírra jut. Itt nem kötelezõ és követelõzõ a szeretet: alkalmankénti virágköltséggel, egy percre feltámad a látogatott és a látogató.

2009. november. 01. Wéber Tünde