MEGYÜNK! 2009.

„Megyünk, valami láthatatlan

áramlás szívünket befutja,

akadozva száll még az ének,

de már mienk a pesti utca.”

(Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán – 1956.)

MEGYÜNK! 2009.

Megyünk!

A Haza és Szabadság 1956-ban

megfiatalodó, újjászületõ pánsípra

hangolt dallal, varázsos szavakból

kikelt, majd elszenderedett…

Megyünk!

Ment: Rákosi, Gerõ, Révai,

Jött: Kádár, Apró Dögei, Hock,

Berecz, Grósz, Havasi,

Németh, Fejti, Pozsgay.

Megyünk!

Jött: Antall, Rabár, Keresztes,

Szabó Tamás (fineszes)

Gerbovits és Schamschula,

még egy Kádár: a Béla

Megyünk!

Jött: a Gyula, és egy Iván,

jobbat az ember nem kíván

(a Petõ László fia), velük a

Fodor, Kuncze, SZDSZ-familia

Megyünk!

Orbán Viktor került sorra

nem terem minden bokorba’.

Az FkGP 82 helyen visszalépett,

késõbb néhányuk félrelépett.

Megyünk!

Megint jõnek, kopogtatnak,

maszoposok szadeszgatnak,

D-209-et vetnek, öszödi böszmét

avatnak, amit lehet: learatnak

Megyünk!

Az ötvenedik október 23.-án

Európa a francba ment, hallgatott,

a vértócsák felett keresztet sem vetett:

Deák-tér, ne feledd a napot!

Megyünk? Hová?

A politikai elit nem a Holdról

jött, kitermeltük, mint kiskertben

a babot, mi is ilyenek vagyunk?

Nincs tartalék, mit elõkaparhatunk?

Megyünk!

Tûzzel, fénnyel párosodva, indulj,

megállj végszóra, rutinos nyertesek,

- még fiatalon - bírjuk gyomorral, könyökkel,

esélyeinket napra, percre tervezzük.

Megyünk!

Átkelve szerelem vámán, révén, lidércre,

hitre vágyó seregekkel, lépéskényszerre,

táncritmusra, kátyún, posványon

masírozva, együtt és külön.

Megyünk!

Látni szabadságot, és lõn szabadság

a lángoló székesegyházak, vágtató lovas

szobrok, egy udvari körséta, a kutya

nyakörve és a lánc lebetonozott vége között.

Megyünk!

És lõn szabadság a sikátorok, fény-árnyék

játéka, a választók, kiválasztottak,

az egy fõre jutó közhelyek, sírhelyek,

golyószóró és olajág között.

Megyünk!

Látni békét és lõn béke a történelmi

operettlibrettók,a vágóhídra lépõ borjak, a

nekem ne szóljanak egyezsége, a gyõztes

hoppmesterek és a legyõzöttek között.

Megyünk!

A riogató bûvészkedõk, pörgetett és

pörgetõ, a kitüntetett tülekedõ, egymást

lökdösõ menekülõ, a lepedõbe csavart sebesült,

és az utolsó tíz másodperc között.

Megyünk!

Látni Istent, kinek másik neve rend és lõn Isten,

remény, igazság-szédület, a szemfényvesztõk

ijedelme, a végsõ dal kegyelme, az Ige,

az álarcok, rangok, köpönyegek között.

Megyünk!

És lõn utolsó ítélet, az utolsó szó

joga, az utolsó szelíd kérelem, a szív

kalapál: kegyelem! De vége, elég volt!

Kell az édes nyugalom.

Megyünk!

Gyere! Haza és Szabadság, hallod ezt?

Hív és vonz e két szó, el nem ereszt!

Mint elfojtott parázs alatt ébredõ láng

Tikkadt, régóta kiszáradt mezõ felett.

2009. október. 20. Wéber Tünde