Munkahelyi BALesetek

Munkahelyi BALesetek

"Egyelõre csak valószínûsíthetõ, hogy a transzformátort megrongáló 28 éves gyõri férfi kábeleket akart lopni.", írja a megyei lap arról, akit jelenleg életveszélyes állapotban kezelnek a megyei kórházban, miután megpróbálta szétszerelni az egyik mobiltelefon-szolgáltató által üzemeltetett átjátszó transzformátort tegnap (szeptember 30.-án) Gyõrben, s eközben húszezer voltos áramütés érte. Az elkövetõ az elõzetes becslések szerint milliós kárt okozott az áramszolgáltató E.ON-nak, valamint a mobilszolgáltatónak.

Mármost ne vacakoljunk az aprósággal, hogy az áramerõsség amperes dolog, de immár megtörtént, tehát: „volt”, mert a dolgot elkövették. Még fontosabb azonban, hogy mi lesz? Mert, ha az E.On-nak, és a mobilszolgáltatónak pechje van, a milliós károkon túl nemcsak „amperes”, hanem peres ügye is keletkezhet.

Az ügy kivizsgálása folyamatban van, így a hasonló esetek során nyert tapasztalatok birtokában mi, átlagpolgárok is megtippelhetjük a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló végkövetkeztetést.

Dehogy akart kábelt lopni! Elõre megfontolt módon áramot vezettek a transzformátorba, ezzel veszélyeztetve a szegény megélhetési életét, és nem tartották meg az egyenlõ bánásmódot!

Az a rasszista elektromosság a hibás. Be kell tiltani! Meg a réz! Miért vezeti olyan nagyon az áramot?

Természetesen el-társak. Az illetõ, kinek nemzetisége csak akkor nevezhetõ meg, ha esetleg támadás éri, csak tanulni vonult el egy transzformátor-közeli, csendes helyre. Ott szeretett volna felkészülni a következõ diplomamunkájára. A rongálás is csak azért történt, mert megcsúszott és véletlenül belevágta a nála lévõ csákányt (amelyet védelmi célból tartott magánál a rasszista bántalmazók ellen), a kábelekbe.

Munkahelyi baleset történt, amely " munka " közben érte. Munkajogi ügy, mert a munkáltató nem biztosította a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételeket, amiért késõbb esetleg a munkáltató büntetõjogilag elmarasztalható lehet. Hajrá E.ON! A Munka Törvénykönyvén alapuló munkáltatói kártérítési felelõsség kérdésekor azt is figyelembe kell venni, hogy megfelelõen ki volt-e világítva a terület? Ki volt táblázva, hogy a megközelítés „életveszélyes”? Rajzokkal, ábrákkal is felhívták erre a figyelmet az olvasni nem tudók számára? Na ugye! A kártérítés egyébként azt jelenti, hogy olyan anyagi helyzetbe kell hozni a sérültet, mintha a baleset be sem következett volna. Amennyiben rokkantnyugdíjas lesz, akkor járadékot kell részére megállapítani, aminek az összege azonos lesz a becsült jövedelmével, fizetésével. Ha kimutatja, hogy az eset miatt „munkáját” (legyen az a rézhuzal eltulajdonítás vagy egyéb más) nem tudja tovább folytatni, gyermekeit eltartani, esetleg fizethet a lopással megkárosított cég, mint a katonatiszt.

És ez nem viccverseny, halálosan komoly, ne mosolyogjunk, mert az idõs ember is, aki a belsõ (a külsõ kerítésen belüli!), tehát magánterületen lévõ külön kerítésébe vezetett áramot, és az végzett a tolvajjal. Azt kérdezte: miért jött be ez a szerencsétlen hozzám lopni? Most meg járhat bíróságra, ha megéri a peres ügy végét, amiért már most kerülgeti a szívinfarktus. Liberális ügyekben már-már túlhaladjuk Amerikát, de ha ott megközelíted valakinek a házát és bekopogsz, joga van a tulajdonosnak pisztollyal beléd lõni.

Nos, nálunk a liberalizmus is liberális módon kezelt, csak bizonyos esetekben, és csak a támadóra érvényes. Mert nem merünk kiállni, és melegebb helyre küldeni a "jogvédõ", magát liberálisnak beállító szabadgondolkodókat és a vwezetõ , meg azt támogató pártokat, mert pártolja és pártoltatja az úgynevezett megélhetésieket.

Szóval, feszültség az már van bõven bennünk is.

De nézzük ennek a szerencsétlen áramütött embernek a helyzetét. Nyilván nem kapott minisztériumi, önkormányzati (maga felé kotorható = önkotormányzati) megélhetési, visszaélési munkahelyeken státuszt, így nem állt módjában 100 milliókkal végkielégíttetni magát, pályázati pénzeket sem tudott megfelelõen lenyúlni, M-6-os autópálya alá felesleges alagutat építtetni, csak hogy legyen még egy kis földmunka elszámolható és az ára visszaáramolható a magán-és pártkasszába tenni. „Semmire sem kell” felüljáró, viadukt és híd, meg a csúszó-mászó pénzeket elsíbolni, mindez nem járt neki, és ezért kellett megbûnhõdnie.

Egyébként: érdemes lehetne elgondolkozni azon, hogy népszavazás döntene az 1 milliós, vagy a fölötte lévõ károkozókról, és alanyi jogon járjon nekik egy kis akárhány amperes delej. Aki pedig milliárdos károkig meg sem áll, azt pedig közvetlenül a fõelosztó vezeték oszlopához kötni. Nem a vezetékhez, csak a tartóoszlophoz. Egyelõre csak a tövébe. Hadd nézzen bele egy pár napig ebbe a bús, magyar, megélhetési éjszakába.

2009. október. 01. Wéber Tünde