Kell-e Pártkelte?

Kell-e Pártkelte?

(Derült égbõl: lópikula, cintányér!)

Valaminek történnie kell! És történik valami?

Múlt pénteken a Nap-kelte jövõ év végéig szóló szerzõdését azonnali hatállyal felbontotta a Magyar Televízió. A közmédium és a producer között nyomban kibontakozott a vita, feltételezések szerint: álvita, hogy jogilag rendben van-e a dolog, a kuratóriumi elnökségben pedig arról, hogy volt-e a lépéshez hatásköre az ügyvezetõ alelnöknek. Egyáltalán: a közpénzbõl élõ köztévének volt-e képe kiebrudalni az eddig szintén közpénzbõl, alacsony színvonalon, régi, pártállami módszerek mû ködében mûködõ magántévét. Amíg vitatkoznak, a rend kedvéért - íme néhány közbevetõ megjegyzés.

A politikai kriptogiccs Pártkelte eltûnése jóformán senkit sem izgat, senki sem veszített semmit, kivéve az immár anglomán (Angol utcai) posztkádári bolsevista magán média klientúra tagjait, bár feltételezhetõ, hogy az ügyet jó elõre letárgyalták, „trágyalási szintû” megbeszéléseket folytattak arról, hogy mikor kell elhagyni jól ismert patkányszisztéma szerint a megcsappanó manival kecsegtetõ süllyedõ média hajót. Mégpedig úgy, hogy még legyen mibõl csurrantani, csöppenteni a bukszába némi pénzt. Most pedig itt az újabb hír: visszahívnák õket… Ennyire hiányzik az elvtársaknak ez a színvonaltalan álkommunista agit-prop mûsor, a közszolgálatiság lábbal tiprása, a kiegyensúlyozatlan, abszolút elfogult, igazi pártpropaganda-mûsor?

Dehogy hiányzik! Legalábbis, ha van egy csöpp eszük, elfelejtik ezt a levitézlett gárdát, mert már úgy tûnik, többet árt, mint használ a pártnak ez a beporosodott társulat a választások elõtt.

Jóllehet, Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke menten nyilatkozott (Origó), hogy pártjának mindenképpen lépnie kell a Napkelte érdekében. A politikus szerint a köztévé menedzsmentje azért mondhatta fel a külsõ gyártótól megrendelt mûsort, mert már a következõ kormány elvárásait szeretné képviselni, ezért a Gyárfás-féle mûsor megszüntetése miatt Lendvai Ildikó pártelnöknek kellene döntenie.
Nyilván a független és pártatlan objektív hírszolgáltatás érdekében.

Nos, az úgynevezett baloldal a hét szûk esztendõ alatt levizsgázott. Lopás és hazudozás tárgyakból: jeles, a többi elégtelen. Megmutatták, hogy csaknem 8 év kemény munkátlansággal idõarányosnál is nagyobb kárt képesek elkövetni, mint 4 eszement esztendõ alatt. Minek kellene nekik ez a lejáratódott, parasztvakító szócsõ? Ezzel már nem sokra mennek, most inkább azzal érnek el valamit, ha maguk tesznek rendet az általuk alapított gazdasági-politikai és médiabéli Augiász istállóban. Azért ez a keverés, kavarás, felhajtás ezerrel, balhé, balhé hátán, a derült égbõl: lópikula, cintányér! Azért ez a kedély borzolgató ügy sorozat, a békávés ügy kipattanása, az ügyeletes sztárok jövedelmi kulisszatitkairól lerántott lepel! Lám, lám a legatyásodott nép immár láthatja: a szocializmus hirdetõi és a magáncélra hasznosított kapitalizmus mindennapi gyakorlói immár ismét az emberekre néznek és meglátják a társadalmi bajokat, kitárják a friss levegõ beáramlásához az ablakot, és a felszakított szekrényajtó mögül kiesnek a gazdasági csontvázak. Valami történt. És történik valami?

Történik, bizony. Az egészségügyi szakmai szervezetek az egészségügy tervezett pénzügyi lehetetlenné tételével kapcsolatosan tudatos emberölést, népirtást emlegetnek. Több szervezet is tiltakozásra készül a 2010-es büdzsé tervezete miatt. A legtöbb bírálat az önkormányzati költségvetést és a szociális ellátás támogatásának csökkenését érinti.

Ugyanakkor egy afrikai országban, Zimbabwéban, ahol az emberek zöme iskolázatlan és nem látnak nap, mint nap ilyen furcsaságot komolyan megijedtek egy megmagyarázhatatlan kinézetû kecske láttán. Emberarcú kecske megszületése borzolta fel a kedélyeket Lower Gweru faluban. Pedig csak arról lehet szó náluk is, hogy annak kell hívni a dolgokat, amik. Hívjuk például a krumplilevest krumplilevesnek, miként Kádár apó is mondotta volt. Hívjuk az emberarcú kecskét emberarcú kecskének és hívjuk ezt a maszopos, szadeszos duót is annak, ami. Hívjuk a népirtást is annak, ami: népirtásnak. Azután, ha akik ezt elkövették, nem hívjuk többé, hanem végleg elküldjük õket, és mégis sikerül ezt az országot valahogyan életbe tartani, meg ne ijedjünk egy esetleg eljövendõ emberarcú társadalomtól sem…

2009. szeptember. 30. Wéber Tünde