RÁNTOTTLEVES

Nyugalom! Csak nem méltatlankodni. Csak semmi indulat, semmi rokonszenv és semmi ellenszenv. Csak körülnézni. A javító szándéktól Isten óvjon! Temperált, okos, egyszerû szavakat keresni,… szeretettel, ahogy az ember a kísérleti patkányokat nézi, amikor a pestis tüze ott ég piros szemükben.

RÁNTOTTLEVES

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunk készítjük. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy valamely szövevényes étel életünk szövevényének elsõ oka. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életrõl beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élõ emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves.

Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemû feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerû. Magától értetõdik, hogy a csecsemõ elsõ étele az anyatej után a rántottleves.

A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb. Ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a fõzelék, a fõtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy mûvei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele hátsó gondolattal; komplex mûvek, sok rétegû ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani.

Rántottlevestõl gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit fõz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhetõ. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felsõ foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességérõl mindent megtudott.

Hamvas Béla