Gazdasági fantom OPERETT-KABARETT

Gazdasági fantom OPERETT-KABARETT

A kormány a saját kliensei füttyjelére táncol, mi több: saját kliensei és magánérdekei rabja. Egy volt TV-elnök említett ilyesmit mostanában, aki miatt hajdan, még amikor lehetett, az emberek az utcán azt skandálták (amit utóbb Gyugyuval kapcsolatban már nemigen lehetett): mondjon le! Késõbb lemondott magától, miként az említett, közutálatot élvezõ miniszterelnök is. Amikor hajdan tévésként kliensei füttyjelére táncolt, talán nem gondolta, hogy évekkel késõbb ugyanezt mondja a kormányról, kormányokról. Most pedig milyen igaza van! Ízlelgessük a lecsupaszított igazságot: a kormány a saját kliensei füttyjelére táncol. Az ember egy operett-kabarett színes betétdala, lábemelgetõ taktusai között érezheti magát, ha nincs az apró momentum: immár vérre, életünkre, utódaink biztonsága, a jövõ ellehetetlenítése a tét, erre megy a tánc, a füttyjel, a „játék”. Miért is?

Az állami megrendelésekre költött sok ezermilliárd csaknem egynegyede és folyamatosan egyre több, a korrupciós csatornákba folyik. (Bárcsak a szennyvízcsatornázás növekedne évrõl, évre országosan ilyen mértékben!) De sok száz óvoda, iskola, az egészségügy rendbetétele, az államadósság törlesztése is lendületbe jönne a kliens-kör zsebeiben landoló pénzbõl! De nem! És az eredmény? Megnyomorított magyar gazdaság és válságba sodort ország. Tetézve rossz, szakszerûtlen, kapkodó döntések sorozatával, hogy újabb tíz- és százmilliárdok ússzanak el, mint Dunán a fenol.

De van más operettbe illõ jelenség: íme, aki fantomokat vél a sukorói ügyben, az fantáziál, vagy festi magát, legalábbis a legújabb hírek szerint.

A legnagyobb példányszámú napilapból megtudjuk, hogy Joav Blum üzletember, akinek a neve a King's City-beruházás során vált híressé (bár fényképezni nem hagyja magát), úgy véli, hogy aki "fantom"-nak tartja, téved. Húsz éve magyar állampolgár, Sukorón kívül állandó lakhelye az országban nincs, és semmilyen elõnye nem származik az ottani állandó lakhelybejelentésbõl. Részt vesz a helyi közösségi programokban, a pingpongversenyen, és a halászléfõzõ versenyen is. És, hogy mi a szerepe a King's Cityben?

A földtulajdonos a leendõ építkezés helyszínén és a beruházás egyik társalapítója, bár az a véleménye, hogy egy ilyen beruházás értékének csak elenyészõ része maga a föld. A gyomos területen egyébként rengeteg helyen van szemét, és allergén növények is. Itteni döntésük lényege mégis: Magyarországon a gyógyfürdõk egész évben üzemelnek, tehát sok a felhasználható gyógyvíz És az sem utolsó szempont, hogy magas színvonalon képzett munkaerõ is van.

Na tessék. Az ember ide-oda jár, azután letelepedik, pingpong, halászléfõzés közben rájön, nem is olyan rosszhely ez. Tó, gyógyvíz és jó emberek, jó kormányzat, kedves hatóság mindjárt könnyebben mennek az üzleti dolgok, bár semmilyen elõnye nem származik a sukorói állandó lakhelybõl kifolyólag. És a majdani gyógyvízbõl kifolyólag? És abból, hogy a beruházás elenyészõ értéke csupán a FÖLD?

És itt van mindjárt a piszkos tizenegy. Ennyi közbeszerzési pályázat nem felelt meg az elõírásoknak a 4-es metró beruházással kapcsolatosan az Európai Bizottság döntése szerint. Más, Lajtán-túli szerencsésebb országokban példátlan botrány, felelõsségre vonások sorozata, lemondások, lemondatások, akár a legfelsõbb szintig. Nálunk legfeljebb legyintés: talán majd a költségvetés a hiányzó összeget „kigazdálkodja”. Amely magyarra fordítva azt jelenti: megszorítás. És akkor még lenyeletik a BKV-s békát is!

A külföldi cégek adókedvezményét, az elvonásoktól meggyötört hazai kis- és középvállalkozások vergõdését, a visszafogott gazdaság miatt megcsappanó adóbevételeket nem említettük… Csoda, hogy még vagyunk.

De mit mond még a tévés megmondó emberünk? „Szeretnénk arra biztatni, serkenteni az embereket és közösségeket szerte az országban, hogy próbáljanak tenni valamit magukért és egymásért… felmutatni azokat az embereket és közösségeket, akik, és amelyek valami igazi teljesítménnyel büszkélkedhetnek…összekötni azokat, akik tenni akarnak s tudnak valami saját környezetükért, falujukért, városukért, vagy akár az országért. Vagy egy másik emberért: egy jó szóval, mosollyal, tanáccsal, munkával, munkaalkalommal, odafigyeléssel, összefogással, meleg ruhával, szaktudással, tiltakozással, felelõsségteljes polgári magatartással. Így lassan kialakulhat valami, amit már öntudatos, egészséges, európai társadalomnak lehetne nevezni." Nos, ilyen egyszerû a megoldás?
Lám, lám változnak az idõk, elvek és emberek, csakúgy, mint a gazdasági és politikai operett.

Füttyös, táncos, cintányéros, cudar világ! De hol késik a finálé?

2009.augusztus.31. WéberTünde