A halálhörgés zajártalmáról


„Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve. De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény.” (Bacher Iván: Séta -2009. augusztus 17. 13:56 –FN.)



A halálhörgés zajártalmáról




Szavazni fogok majd, ez olyan biztos, mint ahogyan hajdan, gyermekkorom gondtalan utazásain a 15-ös villamos baktatott velem a Pozsonyi úton a Margit-híd pesti hídfõjéig. Mire sétálva most ugyanott a körútra tértem már bujkált bennem a kimondatlan kérdés: miért írta le a következõ mondatot a szocialista párthoz közeli lap munkatársa: „A fasisztákra leszek muszáj szavazni.” De hát kikre, milyen a fasisztákra gondolt? Ha nem tudjuk, hogyan szavazhatnánk talán mi is rájuk? Hogyan tudjuk meg, ha nem reklámozzák magukat mellüket döngetve és nincs valódi arcuk, tekintetük? És egyáltalán: miért gondolom én el egy pillanatig is ezt az orbitális marhaságot, hogy rájuk szavazok?? Mire a gondolatsor végére értem gyermekkori emlék villant elém a múltból. Tizenkét esztendõs voltam akkor. A Pannónia utcában laktunk és gyakran jártunk ide édesanyámmal vásárolni.


Itt, a Brauch hentesbolt bejáratánál, az akkori Sallai Imre utca és a Szent István körút sarkán ült, pontosabban: a falhoz támasztva vértócsában volt a nemzetiszín kokárdás, fekete zakós, fiatalember. Õrületes nonszensz, a kirakatban májak, húsok, csontok és a fiatalember vérbe fagyva ott lenn a flaszteron. 1956. október. 24.-én reggel már fegyverek ropogtak, folytatva az esti, éjszakai események vonulatát, és az emberekkel együtt mi is sietve húzódtunk tovább a fal mellet a bolt közelébe. Vásárolni, enni, élni kell, történjen bármi.


Túl kell esni? Hogyan lehet túlesni a viaszfehér arc, a meredt tekintet látványán és két nappal késõbb a véres csütörtök eseményein? „Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve. De polgárháború az nem lesz.”


Polgárháború nem, de szabadságharc, az igen és háború, földig rombolt fõvárosi kerületekkel, Kossuth-téri fegyvertelen tüntetõk lemészárlásával, az volt. Ahonnan teherautókra dobálva hordták el az élõholtakat. Gyorsan, mielõtt még több fotó készül róluk, és a halálhörgés túlharsogná a gyilkosok diadalüvöltését! Igen. A halálhörgés zajártalma miatt kellett e pár sort most, Magyarország fõvédõszentje Szent István Királyunk szentté avatása ünnepe elõtt leírnom.


Mert egy ismerõs ott volt, és elmesélte, és a történet nyomán hallom, még akkor is, ha végtelen csend ölel, mert átkarol a félelem is: a múlt halálhörgése miatt. Kik és miért tették? Már jóval túlhaladtunk a rendszerváltásként említett idõszakot, amikor a Szabadság-híd pesti hídfõje közelében az akkor még tervezett hazai világkiállításra készülõdve mélyépítési munkálatok közben többségükben fiatal emberek csontjaira, tetemeire bukkantak. Mai napig csak találgatások vannak az ügyrõl. Kik voltak õk? Csak tán nem a Kossuth-térrõl elszállítottak? „Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve.”


Mint akkor, 1946-ban, a mártír miniszterelnök agyonlövetésekor, csak a harmadik lövésre talált, csak akkor esett össze, miután azt kiáltotta: Az Isten óvja Magyarországot ezektõl a bitangoktól! Nyilván az arc és a tekintet nélküli, a senkire sem tekintettel lévõ fasisztákra gondolt. Mint akkor, amikor édesanyám vízért ment 1945 januárjában a Déli-pályaudvarra, az Alkotás utca 13-ban laktunk akkor, jómagam 1 esztendõsen az óvóhelyen vártam az életmentõ vizet és a sorban álló asszonyokat megtizedelték. Kik tizedeltek? Nyilván a fasiszták, akik nemzetköziek, mindenhol és minden korban, most is, pártállástól függetlenül megtalálhatók. Édesanyám egyébként akkor, abban a tizedelésben a kilencedik volt.


Mint akkor és most, ebben az egészségügy intézményekben lévõ tizedelésben (amelyet 2007-ben a szocialista pártot támogató párt indított útjára) is attól félünk hogy csökken, egyre csökken a kórházba jutás lehetõsége, és a várólisták valahányadik helyén már érdemes a gyászszertartást is megrendelni, mert a halálhörgés országos méretû lett. „De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény.”


Ahogyan például a média közel hozta a hírt a palesztinok öldöklésérõl, gyermekek halálhörgésérõl és egész Európa hallgatott. Most a Páneurópai pikniken szót lehetne ejteni egy népirtási gyakorlatról is, ami itt egy több, mint ezer esztendõs közép-európai nemzettel történik.


„Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve.”


Ne engedd, hogy így legyen! Szent István király, könyörögj érettünk!




2009. augusztus. 19. Wéber Tünde