Világosan kell látni? DÍSZKRIMI!

Világosan kell látni? DÍSZKRIMI!

Világosan kell látni, mondta minap az ország elsõ számú közjogi méltósága, a kislétai üggyel (is) kapcsolatban. Valóban itt az idõ, hogy a sötétben viháncoló, különbözõ szinten a mûködben mûködõ maffiózók is levegyék sötét szemüvegüket, fényszórókat a magasba, nyissunk ki minden ablakot! Emeljük ki a struccként homokba dugott fejünket, lássuk részleteiben is, amirõl eddig csak átabotában volt szó. Fel kell egyenesednünk, tisztán kell látnunk, és tisztán kell önmagunkba néznünk, és nemcsak azért, mert néhány nap, és Szent István királyunk szentté avatásának 926. évfordulóját, mint hivatalos állami ünnepet megüljük. Ünnep lesz, és erõgyûjtés, hiszen az 1038. augusztus 15.-én elhunyt királyunk 971 esztendeje Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta hazánkat, nemzetünket, Magyarországot. Lelki erõnlétre is szolgáljon a tény, hogy az ég királynõje a protektorunk.

Világosan kell látni! Mert nem véletlen, hogy éppen augusztus 15.-re szervezték az úgynevezett nemzetközi antináci és náci összejövetelt. (Megfigyelhetõ, hogy szent ünnepeinken mindig történik valami, ami elvonja, elvonhatja a figyelmet csendes megemlékezéstõl.)

Eddig is tudtuk: már réges-régen tudjuk, az utóbbi kislétai gyilkossággal kapcsolatosan is, hogy nem cigány-ügyrõl van ezúttal sem szó. Ez az ügy, ha valóban pontosan, lépésrõl, lépésre minden szálát felgombolyítva, kiadagolva és kiporciózva vizsgáljuk: bármilyen furcsa, de elvezethet akár Trianonig, mi több: Világosig. Világosan kell látni, ez immár nemcsak felkérés. Parancs! Lássunk világosan, ássunk mélyre! Immár ott tartunk, hogy ez a tettesek nélküli támadás sorozat, a titokzatossá váló ügy, egy adott etnikumon belüli leszámolást, de egy újabb Mohács elõkészületét is rejtheti. Az elõbbi helyi, gyors hatósági intézkedést kívánó, az utóbbi viszont, miként az elnök fogalmazott, valóban „Az ország stabilitásának az ügye.” Olyannyira, hogy kimondhatjuk, a többségi társadalom életét, mindennapjait veszélyezteti. Így állunk itt a Szent István-i ünnep küszöbén, tûnõdve az elnök szavain: „a helyzet robbanásig feszült, ezért megoldást kell találni”, hogyan vezetnek a megoldáshoz. Amennyiben a valóban független nyomozás lezárása után független bírósági ítélet állapítja meg, a gyilkos(ok) kilétét mindenkinek készen kell állnia, hogy az ilyen szörnyûségek ne történhessenek meg. Szolidaritásunkat kell kinyilvánítani MINDEN gyilkossági ügyben MINDEN magyar állampolgárért, legyen az bármilyen nemzetiségû.
Nincs de, fogalmazott a köztársasági elnök és vele együtt, mi is: nincs de! Az ásóval, kapával rendõrökre, a rend védelmét szolgálókra támadó, a zsigeri bûnözõk megzabolázása is becsületbeli ügy. Ha nem, akkor felháborító és képmutatás mindenféle szolidaritás és a bûnesetekbõl való kiemelés. Amíg a Szögi-családot és a többieket nem biztosítja az elnök által hangoztatott védelem, az a többségi társadalmat sértõ diszkrimináció! Ismereteim szerint még folyik a nyomozás, korai még a nemzeti önmarcangolás. (Az ország stabilitását egyébként valami egészen más veszélyezteti Elnök Úr! Ez azonban egy másik cikk témája lehet.)

Nincs de, fogalmazott Sólyom, ezt a cselekményt csak elítélni lehet, erre nincs feloldozás. Az okokat viszont fel kell deríteni, és a tetteseket megbüntetni, példát kell statuálni! Ennek elmulasztása végzetes lehet! Addig az egész olyan, mint egy folyamatosan felfújható, sokkoló DÍSZKRIMI… Ha pedig a bûnösök elõkerülnek végre és letöltik méltó büntetésüket és sikerül õket visszanevelni a társadalom életébe: van feloldozás. Mert Magyarország polgárai többsége keresztény és megbocsátó. Miként Szent István királyunk is az volt, de rendíthetetlen is a nemzetgyilkosok megfékezésében.

„Magyarország a roma polgárai mellett áll, a magyar állam minden szervezeti támogatást megad a rendõrségnek, hogy megvédje a cigányságot.”

Helyes! De lenne még ehhez egy fontos köztársaság elnöki hozzáfûzni való: Magyarország jogállam, polgárait megvédi, etnikai hovatartozástól függetlenül, a magyar állam minden szervezeti támogatást megad a rendõrségnek, hogy kiderítse a gyilkosok kilétét, hogy a tettesek a törvény elõtt feleljenek az elkövetett súlyos bûnökért.

Minden további elnöki lehetséges prejudikáció, általánosító, meggondolatlan mondat és szó további adag olaj lehet a tûzre, és magukban hordozzák a polgárháború veszélyét.

2009. augusztus. 11. Wéber Tünde