Lidércnyomás: álszoci repeta a láthatáron?

Lidércnyomás: álszoci repeta a láthatáron?

Netán elgurultak a kormánypárt vezetõjének cavinton tablettái? Mindent felejtettek, semmit sem tanultak és ugyanott folytatnák, ahol az elõzetes felmérések szerint majd abba kellene hagyniuk! Minap ugyanis a pártvezetõ rendszerváltás elõtti mosolyával közölte: a párt november végére, december elejére tervezett kongresszusán nevezi meg miniszterelnök-jelöltjét. Miniszterelnök-jelölt? Nem túlzott önbizalom ez egy 15-18 százalékon ingadozó párttól! Mire és kiknek az együttmûködésére alapozzák a bizalmat, a majdani gyõzelmet? Csak nem arra, hogy bizony, bizony mi is olykor feledékenyek vagyunk…

Jóllehet, Fletó taktikus játékos, de ennyire? Csendben, halkan egy új gyurcsány-gyurmány formálódik a politikai prés alatt? Tény viszont, hogy a pártelnök emlékezet vesztése nem ok arra, hogy mindannyiunk nevében kijelentse: az országnak nem érdeke az elõre hozott választás. Mi lenne az érdeke? Csak nem az, hogy õket hozzuk vissza 2010 után is? Hogy ismét lendületbe kerül a mínuszforintos gazdaságot kitermelõ agyalnok-csapat!

Azért ez a szoci repeta még a képzelet szintjén is sok. Hol az a vérnyomásmérõ…!

Bár a párt a „legmélyebb válságát éli, gyakorlatilag a megmaradásáért, életéért küzd, ezért minden idõk legdurvább, legaljasabb kampányára készül.” Azért nem árt a múltba nézés és néhány lépésre elõre tekinteni. Mit is mutat a politikai barométer? Tudjuk. A Napnál is világosabb tényekkel szemben továbbra is vállalnák az általuk baloldalinak nevezett antiszociális intézkedéseket, a szegények megnyomorítását, az általuk elõidézett „hét szûk esztendõ” folytatását! Ez az, amitõl lila libabõrt, libaaprólékot emleget az ember, vegetáriánus létére is. És a hagyományok emlegetése! A kúnbélák, rákosimatyik, pétergáborok és a többiek: pufajkásgyuszik, makogipéterek, blõdferik, drazsék (leánykori néven: drakulák) is maga a lidércnyomás. Azt is mondják: továbbra is képviselik a munkavállalók, a munkát keresõk, a nyugdíjasok érdekeit ám „ezt a küldetést az új konfliktusok megoldása érdekében új feladatokkal bõvítik ki”.

Na, az ilyen feladatok a megismerésétõl mentsen meg a magyarok Istene! Az ilyen emlegetések után áll fel a szõr az ember hátán és borzong rendületlen, mint fenoltól a Duna. Továbbra is! És netán övék lesz az elsõ éjszaka és a mûsorváltoztatás joga és megint! Mire levonjuk a következtetést, kivonják a maradék földet, levegõt, vizet tõlünk. Édes Istenem, ezt nem akarhatod! Ha továbbra is maradnak, növelik az elvonásokat, csökken az életkedvünk és a munkavállalók meg a nyugdíjasok is, mindannyian, a puszta létbõl is kivonódunk!

Már csak remélhetõ, hogy valami csoda folytán önként elvonják magukat az országtól! Mielõtt továbbra is kapitális harcot indítanának (ahogyan most is) a kisemberek, a munkaerõ piacon hátrányba kerültek, az anyák, családok, fogyatékkal élõk, a környezeti és energiabiztonság meg a közbiztonság ellen.

2009. augusztus. 06. Wéber Tünde