A FÉLELEM ÉRVE

A FÉLELEM ÉRVE

Az MSZP és a pártháttér nélküli SZDSZ, mint álellenzék, mint sunyi, álkoalíciós partner félelmet kelt bennem, és mint megtudtam másokban is. Ezért jó lenne õket a vonatkozó jogszabályok alapján, minél elõbb a partvonalra küldeni, mûködésüket betiltani! Meg kellene tiltani, hogy tovább viseljék a fehérgalléros, öltönyös, bûnözõi egyenruhát is! A rendõrség azonnal intézkedjen, ha közterületen, parlamentben vagy bárhol ebben az egyenruhában jelennek meg!

Mára szitokszó lett a „liberális”. Jómagam nem vagyok a szótár-csipegetés híve, de meggondolandó, hogy a „lebensraum” és a „náci” jelenleg üldözendõ kifejezések mellet nem kellene-e a húsz esztendõ alatt lejáratódott, anarchiába süllyesztett, nemzetellenes, a szabadosság jegyében fogant liberális kifejezést a közbeszédben elkerülni.
Félek, félünk, ha ez az áldatlan álszociális-álliberális álkoalíciós maszkabál tovább táncol és a parlamenti táncterem továbbra is velük telik meg, mert így az ország a szakadékba zuhan, végzetes, jóvátehetetlen balesetet szenved! Mi több: már nem tud kikecmeregni abból a pöcegödörbõl, amelybe ez a jelenleg hatalmon lévõ hazaáruló, pofátlan, pénzéhes horda tolja. Nemzetellenes tetteik sora sokunkat rettegéssel tölt el.
Rendõrség? Nem az, aminek a neve alapján lennie kéne. A tisztességes polgárok és a rend õrzése helyett, az országáruló, a nemzetpusztító hatalom megmaradásához asszisztál. A nemzet pusztítás kikerülésére kormányozhatatlan kormányzópárt ökle. Azokra sújt le, akik valamilyen formában tiltakoznak mostani szabadrablás ellen. Békésen tüntetõk? Ilyenek ma szerintük nincsenek. Csak csõcselék, huligán szélsõséges banda van, akiknek a jutalma könnygáz és gumibot. Miközben a fõ maffiózók kitüntetéssel és miniszterelnöki dicsérettel kifényezve dülleszthetik mellkasukat.
Korrupciótó? Az van. A fizetések csaknem felét, az adót nyeli el. Nyugdíjamat is szívesen, önként adnám, ha ezzel hazám fejlõdését segíthetném elõ. Csakhogy az adakozás a kulcspozícióban lévõ posztkommunisták, önmagukat liberálisnak hazudó, a jogszabályok között szabadon fickándozó és garázdálkodó elvtársak és követõik magánvagyonát, offshore-egyenlegét kamatoztathatná csak…
Bíróságok? Szolgamódon letérdelnek a hatalom fenyítésére. Igazság? Itt ne keresd!

A kis, piti tolvaj bûnözõ olykor jobban megbûnhõdik, mint a nagyban dolgozó, közpénzt harácsoló fõguru. Koncepciós perek és szánalomkeltõ döntések biztosítják a diktatúra életben tartását.
Oktatás? Még a gondolata is elkeserít. Gyermekeink maholnap már csak gondolat mentesített, agymosott birkákként bégetnek, akiket gond nélkül be lehet terelni bármilyen politikai, ideológiai akolba és megnyírás után kiterelni onnan, ha éppen jólesik.

Mezõgazdaság? Termõföldeink külföldi tulajdonná válásának folyamata. Ásványkincseink? Kiárusítás, elárverezés, potyaeladás. Mind, mind hazai segédlettel.
A víz kiver, ha arra gondolok, miféle leroggyant kórházban kell majd lelkem kilehelni, persze, ha van szabad ágy. Ezért: rettegek a betegségtõl. Szívesebben mennék nyomban a prosecturára, mert ott legalább egyértelmû, hogy mi történik, és nincs semmi baj, ha bennem felejtik a szikét.

Rettegek, ha bekövetkezik, amitõl a megszorítások bevezetésekor óvtak: nem kapok nyugdíjat. Tizenöt esztendõ építõipari mérnöki tevékenység és ugyanennyi szerkesztõségben, fõállású újságíróként eltöltött esztendõ után, három diplomával szociális könyöradományért kell netán sorban állni?
Remegek a regnáló hatalom szájhõs akarnokaitól, cimboráiktól. Félek, mert Magyarországon élek, a többségi magyar népesség tagjaként, és valamilyen általam nem ismert, csak sejthetõ okból ilyenformán: számukra eltiporni való ellenség. Féltem tõlük családomat, utódaimat, barátaimat, körülbelül kilencmillió állampolgárt, akik nem tartoznak a kedvezményezettek, a kisebbség közé.

Kisebbség tartja rettegésben és félelemben a többséget?

Csak nem ezt nevezi a vájtfülû szakmabeli és a köznyelv fasizmusnak?

2009. július. 19. Wéber Tünde