Megmenekülünk!

"Talán elkövetkezik végre valahára a történelmi könyv, melynek alapján

valóságos, gyenge vagy kemény emberi alakjukban látjuk viszont kõvé,

mítosszá, vaskalappá, a messzi éjben ijesztõ szoborrá váltott eleinket"

(Krúdy Gyula)

Megmenekülünk!

Hullámzó a föld, hüllõtekintetû

Csontvázak hevernek: õs-halak.

Zúg a könyvtár, titok-lendület:

Lapok peregnek, körbekerít

Az izzó csend-kövület!

Forr milliárd tény-anyag.

Nemzetek tûnnek, tán sosemvolt,

A semmi lét, mert könnyedén,

Tündöklõ lánggal ég és hamvad,

Tûnik a tûz szertelen: temetetlen

Halottainkra tapos a mindent

Elfedõ, leborító tört-történelem.

Ha lesz egy õrült, ki mindezt

És minket látni vél és valami

Röpke szójáték, nagydobra vert

Újsághír nyomán ez eltemetett

Nemzeti létre, sok ezer évre és

Tényre fény derül, egy szél hordta

És ûzte falragasz tán új tudományt

Szül, ha lesz egy habókos,

Pénzes, tehetõs, a magyarságra költõ,

Áldott múltdarabkáink ízeit,

Színeit hittel kergetõ

Megszállott, tört-valóság közt

Vájkáló, dicsõség-lelenc,

E sivár közép-európai partokra

Vetett hajós, eltûnt korok vigéce,

Tudósa, ki minden mozdulatlan

Páncél õrizet alatti, titkolt,

Õskövület tört-akadályt lemetsz,

És elemez nyugodalmas hevülettel:

Betû, szó, szög, és vasveret, ónkupa

Óbor, hullámzó föld-rengeteg

Dohos papír-lom, hegy-halom

Halomsír, sírhalom kövei között

Keres, kezeskedik, kiemel, figyel!

Matat, mozdít, felszed, tör, feszít

Tisztít, ránk akad, meglel,

Végül: könnyes, énekes,

Õs-varázsú, szent zsarátnok dallal,

Valami sosemvolt bódulattal,

És persze, hódolattal köszöntjük:

Megmenekülünk!

2009. július. 03. Wéber Tünde