TÉVEDÉSEK KÍNJÁTÉKA

TÉVEDÉSEK KÍNJÁTÉKA

A tatárszentgyörgyi leégett ház bûnügyében biztosítási csalás miatt gyanúsítják a helyi kisebbségi vezetõ helyettesét a rendvédelmi szervek. (Az esemény, a ház égése idején, mintha nemzeti gárdás feliratú terepjárót láttak volna arrafelé a tanúk! Ezután ez a tanúságtétel feltehetõen kikerül az aktákból.) Kiskunlacházán megtalálták az igazit, a gyilkossággal gyanúsíthatót. Gyanúk, gyanúsítottak már vannak, most már csak a tévedhetetlen igazságra várunk.

És az sem ártana, ha bekövetkezne a tévedhetetlen igazság órája, az egész társadalmat átfogó méretekben. Hogy senki se mondhassa többé: bocsánat, jót akartam ugyan, de tévedtem…

A mai magyar politikai és gazdasági szerkezet elromlott, a hatalmi elit lejáratódott, az ország befuccsolt, a társadalom szavatossági türelmi ideje: lejáratban. Változás kell. Tévedés ne legyen: a javítás módszerérõl van szó! A gengszter-rendszernek véget kell vetni. Ami elromlott, NEM javítható azzal a rendszermanipulációs módszerrel, amely a romlást elindította. Takarodó? Vesszen az elromlott rendszert fenntartó, korrupciós, lakájlelkû bûnbanda? Vesszenek a bûnösök! IGEN!

Mi mindent megértünk eddig!

Mohácsi csatavesztést, a Rákóczi-szabadságharc bukását, az 1948-49-es forradalom kudarcait, trianoni békediktátumot, a tanácsköztársaságnak nevezett 1919-es, majd az 1945 utáni bolsevik vérbosszút, 1956-os összeomlást, megtorlást, és a mostani rendetlen-rendszer alapítóinak, bûnöseinek packázásait! Mindannyian számoljanak el, a tartozik-követel alapfeltétel szerint.

Hol a pénz? Természetesen csak ez utóbbiak, akik most a nyakunkon ülnek, csak õk csíphetõk fülön. Ami megtörtént, megtörtént. A történtek hátterét pedig csak tõlük, a mostani elit képviselõitõl kérhetjük számon. Emlékezzünk!

Ez a rendszerváltási maszkabál milyen elvek jegyében indult?

Demokrácia, nemzeti összefogás, úgy is, mint szabadság, egyenlõség, testvériség… Milyen szép volt és milyen szép lenne… Ha lenne. Kezdjük az elején, a gyökereknél és mondjuk ki: vesszenek a tanok, amelyek ezt az egész szörnyûséget a szabadság, egyenlõség, testvériség jelszavaival hódító útjára indították? Maholnap lesz 220 esztendeje, hogy 1789. július 14-én, a Bastille ostromával elkezdõdött az európai kontinensen az új, polgári világ, amelybõl ez a mai, embert, társadalmat irtó, kapitalista világrendben megalapozott globalizmus kinõtt…

Mert a jelszavak a valóság, ma már tapasztaljuk, a szívet melengetõ elvek, eredeti elképzelések csúfondáros tagadása lett. Sokan azt hiszik, elvekkel meg lehet váltani az emberiséget, holott annak nem új lelki ruhákra, hanem új lélekre lenne szüksége. Hiszen ha "azzal jönne valaki, hogy olyan kabátot talált föl, ami meggyógyíthatja a tüdõvészt, senki se hinne neki. Azt mondanák: Mi köze a kabátnak a tüdõhöz? Meggyógyíthatja a kabát a tüdõt? Mi köze az elveknek az emberekhez? Van-e olyan elv, amelynek viselése meggyógyíthatja az emberiséget?” Hamvas Béla ehhez azt is hozzáfûzi: "Nyugat a nagy lelki ruhagyáros". Ott pedig most "új ruhatípus” divatozik: demokrácia, világállam, globális rend és trend. És ez már nemcsak "új ruha", és nem az új lélek, hanem immár külsõ diktátum is.

Az, hogy a húsz esztendeje a március 22.-én kezdõdött Ellenzéki Kerekasztal és a júniuis 13.-án megkezdõdött Nemzeti Kerekasztal tárgyalásoktól, a szabad választásoktól hogyan jutottunk ide, a szabadság vágyálmaiból miért lett végül diktatúra?

Ez a tévedések kínjátéka.

Soha ilyen egyenlõtlenségek, a diktatúra lehetõségének ilyen zabolátlan megjelenése nem volt még az emberiség történetében, és nálunk sem, mint most. Az egyiptomi fáraó és legutolsó rabszolgája vagyoni helyzete és életmódja közelebb állt egymáshoz, mint egy mai dollármilliárdosé és az utcán alamizsnáért könyörgõ hajléktalané. A középkori kínzókamrák áldozatainak kínja kismiska ahhoz, amit a lassú leépüléssel járó munkanélküliségi lehetetlenséget, kilátástalan szenvedést a családfenntartó érez, családja, gyermekei nélkülözései láttán nap, mint nap.

Még leírni is szörnyû! Ma Magyarországon több, mint félmillió gyermek nem jut a fejlõdésének megfelelõ táplálékhoz! Lelki fejlõdésük szerinti szellemi táplálékhoz pedig a töredékük sem, azok is általában csak az egyházak tanintézeteiben, hittanóráin sajátíthatják el az emberi együttélés normáit, szabályait. A hajdani rablóvárak urainak a jobbágyakhoz való viszonyát több testvériesség jellemezte, mint korunk multicégeinek tulajdonosait.
Szabadság? .A munkanélküliek „szabadsága”, keveredve a kultúra nélküli szabadossággal. A munkanélküliségtõl félve, a munkaadókhoz való viszony jobb esetben jobbágyi, rosszabb esetben rabszolgai

E világméretû „társadalom”-ból, egyelõre úgy tûnik: hazánk csak a lomot kapja. Már a kilencvenes évek elején megkezdõdött és immár a bõrünkön érezzük, hogy óriási, egyre mélyülõ szakadék tátong a szupergazdagok és szegények között. (A világ 500 leggazdagabb emberének több vagyona van, mint a világ szegény államainak - 3 és fél milliárd lakossal - összesen.) A verseny és a profit mindenhatósága eleve megoszt, nálunk azonban erre, mint hab a tortán járul a tény: a külföldi multik kiviszik a profitot, a hazai kis-és középvállalatok pedig versenyképtelenek a külföldiekkel szemben a megszorító elvonások miatt.
A spekulatív (tõzsdei manipulációkkal), vagy csalárd módon off-shore trükkökkel kimentett vagyonok száma rohamosan növekszik, miként a szegénységi küszöb alá kerülõ nincstelenek hazánkban is. (IMF becslés: a világ összes jövedelmének mintegy negyede található offshore bankokban, titkos, számjeles számlákon, minimum az adózás elkerülése érdekében, de nagy valószínûséggel sokszor azért is, mert gyanús forrásból származnak.)

Az "uralom vegyes gazdasága" szakaszába lépve, pozíciója megtartása érdekében immár bûnözési formát ölt a hatalom. Ezt ismerjük, megismertük. Ennek a hatalmi lomnak a szeméthegyei zúdultak és zúdulnak ránk, nemcsak a nyugati határon behozott szeméthegyekként, hanem a tõkefelhalmozáshoz, a közösségi élet újratermelésének szociális folyamatához, illetve a hatalom és uralom politikai folyamataihoz kapcsolódó gazdasági folyamatok szintjén is. Jól ismert a fokozatosan elmosódó határ a szervezett bûnözés, vállalati bûnözés és a törvényes vállalkozások között. A szervezett bûnözés a nagy üzlet egyik ága: egyszerûen a tõke illegális szektora. Mértékadó közgazdászok becslései szerint: a világ bruttó bûnügyi terméke a világ kereskedelmének 20 százaléka.

Ebben a helyzetben, ami a legitim államapparátusból megmarad, ki lehet fosztani és átalakítani? A klikkek eszközévé tenni? Így "senki nem tudja többé, hogy az államapparátus melyik része védi még a jogrendet, és melyik állt össze egy bûnszövetkezettel, hogy hadat viseljen annak riválisai ellen"

Ez zúdult, zúdul ránk, és hogyan tudunk ezzel, és jövõbeli vágyainkkal tévedések nélkül megbirkózni?

Talán ez utóbbi a nehezebb ügy.

2009. június. 27. Wéber Tünde