TERÜLJ-TERÜLJ HAZÁNK!

TERÜLJ-TERÜLJ HAZÁNK!

Hullámzó a föld, hegyek

Heverésznek, mint õs-enyészet,

Fut a titok-lendület, folyó, mezõ,

Erdõrengeteg áll hallgatag:

Forr ezermilliárd anyag.

Világok tûnnek könnyedén

Mint friss zápor, felpörög,

Kiszárad és szalad a szerelem,

Míg megmarad a lom közt kutató

Hiteltelen, dohos tört-történelem.

Ha lesz egy õrült, ki mindezt

És minket látni vél és valami

Ostoba újsághírt, vagy dobra vert

Ügyet ez eltemetni vélt néprõl

Megtudott, és egy papír fecnit

Rólunk valahol felragasztott,

Ha lesz egy habókos, pénzes

Tehetõs, a magyarságról valamit

Sejtõ, múltdarabkák ízével bíbelõdõ

Megszállott, tört-valóságok között

Vájkáló, dõre-dicsõségre vágyó

E sivár közép-európai partokra

Vetõdõ hajós, eltûnt korok vigéce

Tudósa, ki minden mozdulatlan

Õskövület akadályt lemetsz,

És eszeveszett, kényes, úri

Nyugalommal minden betût,

Szót, szöget, veretet, ónkupát

Óbort, a hullámzó földet, a rengeteg

Dohos papír-lom halom hegyek

Között meglel, felszed, megtör,

Letisztít és végül: könnyes, énekes,

Õs-varázslatú, szent zsarátnok dallal

Terülj-terülj hazánk végre a miénk lesz!

Íme az életünk! Megmenekültünk!

2009. június. 25. Wéber Tünde