Az 1500-asok klubja


 Az 1500-asok klubja




Ugye, nem gondoljuk komolyan, hogy még szinte a rendszerváltási idõszak kapujában történt (az olaj-szõke hercegeknek 1500 milliárd forint hasznot hozó, olajozottan mûködõ vörösrõl szõkébe menõ átfestést) olajszõkítést, csendben, a fû alatt le lehetett vezényelni? Nem segítette õket senki? Aki közremûködött, mind vak és néma volt? Nem lehet vagonokat állomásokon ezerszámra, félretolva, a szolgálatra beosztottak tudomása nélkül átfejteni! Hol voltak az illetékes kormányzat szervek, a legfõbb ügyész, az országos rendõrfõkapitány, a MÁV vezérigazgató, a Vám és Pénzügyõrség Országos parancsnoka, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezérkara, a Nemzeti Bank elnöke, a megyei rendõrkapitányok, a többiek… Mi is, mindannyian? Még akkor, hogy tágra nyílt szemmel néztük a hatalom színe változását, a lomok szétterítését, a pasaréti pasák, pasasérok vörösbõl, nemzeti színbe váltó balfácánkodó bakugrándozását? Néztük, néztük és semmit sem láttunk…
Majd évekkel késõbb, immár a rendszerváltási mókamiki-kör hablatyolása, féktelen hatalom-dorbézolása közepette: hogyan lehetett a magyar állam tulajdonában lévõ MÁV-vagonokat fémhulladékként ezerszámra placcra verni?


Maradjunk az 1500-as adatoknál: mert nemcsak a bogarak párosodnak, hanem a számadatok is!


Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy az autentikus külföldi, szénhidrogén mennyiségek becslésével foglalkozó világcégek megállapításai szerint is: csak a hazai makói gázmezõként említett terület 1500 milliárd (vagy akár 3000 milliárd) köbméteres gázvagyon kitermelésének éppen a mostani idõszakra (2010-12) történõ meghatározása a véletlen mûve? A kitermelés nehézségére szoktak hivatkozni, hogy mostanra sikerült éppen egy olyan céget találni, amely régóta ezzel foglalkozik. Ám ez az USA-béli Sziklás-hegység környékén is mûködõ, speciális technológiát alkalmazó cég, az Exxon Mobilt meg lehetett volna elõbb is találni. És a technológiát kifizetni, abból a mérhetetlen, immár követhetetlen külföldiektõl felvett kölcsön halmazból, amely szinte a Sziklás-hegység nagyságával vetekszik, és aminek hasznát nem láttuk, látjuk (csak folyamatosan, egyre növekvõ részletekkel) törlesztjük.


Tehát: éppen most kezdik majd kitermelni, amikorra a liberalizált módon külföldi kézbe kerülhetett a több, mint Budapest-nagyságú kutatási terület és más „kutatási területek”, amely kutatáshoz az adatok a hajdani, akkor még állami tulajdonú OKGT-bõl privatizáció révén ma már megvehetõek. A külföld él is ezzel a lehetõséggel. Ahogyan a kanadaiként említett „Falcon” is, amelynek igazgatói között volt OKGT-s, MOL-os és a szénhidrogén kutatással foglalkozó magyar tudományos kutatók is megtalálhatóak. Az említett mennyiségû és az ország más területén lévõ gáz eladásával a magyar állam euró milliárdokhoz juthatna, ám ezúttal csak 12 százalékot kap, illetve folyamatosan ennyit fog kapni…


Éppen most kezdik kitermelni, miután 2004-ben a MOL a gázüzletágát (többek között a gáztárolást is) az EON állami tulajdonú német energiacégnek eladta, az pedig annak nagy részét az orosz állami tulajdonú Gazprom-nak tovább adta az egyik orosz gázmezõért.


És éppen most, amikor 2009. június 17.-én a MOL Nyrt 8 éves lejáratú 200 millió eurós hitel megállapodást kötött gáztározó megépítésének finanszírozásához az EBRD-vel. Ez a tározó javítja majd az ország energia ellátási biztonságát? És amit eladtak, a pénz, amit beszedtek: hová került? És most egy újabb, egy másik nagy egység létrehozására a kölcsönt felveszik? És ilyen horderejû kölcsönre ki vállal garanciát? Csak nem a magyar állam?


Az 1500-asok klubjához tartoznak még azok, akik éppen most, a rendszerváltásnak nevezett forduló után éppen 1500 milliárd forintot vontak el az egészségügybõl. És folyamatosan vonogatnak, és vállakat vonogatnak, amikor betegekrõl, haldoklókról, a gyógyszer és kórházi ellátás nélkül maradottakról van szó. Meg kellene nézni és meglátni, megfigyelni nem egy és ugyanazon személyek vagy pártok vannak az említett 1500-as klub hátterében?


Hol vannak az illetékes kormányzat szervek, a legfõbb ügyész, az országos rendõrfõkapitány, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezérkara, a megyei rendõrkapitányok, a többiek… Mi is, mindannyian? Tágra nyílt szemmel nézzük a hatalom színe változását, a lomok szétterítését, a pasaréti pasák, pasasérok vörösbõl, nemzeti színbe, majd ismét vörösre váltó balfácánkodó bakugrándozását?


Gáz van! Valami bûzlik itt, a magyar „Dániában”. Hol, merre? Néztük, nézzük, szagoljuk és semmit sem érzünk és látunk…?




2009. június. 23. Wéber Tünde