Palimadarak lettünk?

Palimadarak lettünk?

(A menõmanó kormány oszt és szabadon foszt. Uralkodik.)

A szezonvégi, árleszállított kormány immár akciós áron veri dobra az országot.

A külföld joggal vélheti: a magyarok a fejükre estek. Az ablakon szórják ki két kézzel kincseinket: gázvagyon, termálvíz készlet kitermelési jog (nevetségesen alacsony koncessziós áron), erdõk, mezõk java része – mind, mind odadobva a jövõ-menõk elé. (Fõként a hazai „menõk”, fejesek markolhatnak nagyot.) Az éppen arra járók véletlenszerûsége persze csak látszat. A hatalom pontosan kidolgozott, megtervezett „project” szerint oszt és uralkodik. A minap az EP-szavazás eredménye tükrében világossá vált, hogy az utolsókat rúgja ez akormány, de végelgyengülése utolsó stádiumában még egy jókora svunggal: fenékbe billenti a csodával határos módon még megmaradt, világviszonylatban is rendkívül értékes édesvízkészlet, a termálvízkészlet feletti rendelkezési jogot, az erdõket és minden mást, amirõl majd csak akkor tudunk meg részleteket, amikor már csak bottal üthetjük ez eltékozolt vagyon sorsát és nyomát. A kiárusítás gyors tempója miatt, nincs idõ a buli elleplezésére, így ország-világ tanúja most annak, amit mûvelnek.

Máshol, más szerencsésebb országban ennek a tizedéért bezárnák a boltot. Kész! Slussz, passz! Nincs tovább, te hitevesztett kormány! Te vagy a hunyó!

És nálunk, mi a helyzet?

Majd õsszel, a „szeptemberi bágyadt fordulónál” még megfordulunk talán még vissza is tekinthetünk: milyen volt ez az ország? Addig persze emlékezetbe véssük a baseball sapkás Fricz Tamás június 15.-én, a Hõsök-terén, a CÖF tüntetésen mondott, vészjósló üzenetét: ha a menõmanók szeptemberig nem takarodnak, bizony, bizony tüntetések és sztrájkok lesznek! Nos, ha három hónap múlva, az évi rendes, tengerparti nyaralásaik és haveri koktélpartijaik után ettõl nem száll inukba bátorságuk, és nem bújnak azonnal édesanyjuk szoknyája alá! Már tényleg nem tudni, hogy mivel ijesztgessük õket…

Csak nem azzal, hogy ebben a kifosztott, nyomorult országban kell élniük majd, ha eljön az idõ! Nyugdíjasként…

2009. június. 15. Wéber Tünde