ZAVARGÁS ok?

ZAVARGÁS ok?

Itt-ott záport, felhõátvonulást, zivatart, zavargást, olykor szorongást jelez az idõjárási-politikai-lejáratási barométer. A közeli jövõ átlagos prognózisa szerint: reggelre hûvös, délre bûzös, délutánra dögszagú lesz a közélet. A zavargás legfõbb oka maga a zavart, megzavarodott politikai-gazdasági rendszer, és a rendszert irányítók elzavarásának lehetetlensége. Ettõl persze az elzavarásra készülõdõk is megzavarodnak: nem képesek a sorok rendezésére, elzavarás-megszervezésben is meglehetõsen rosszul állunk.

Ugyanakkor (az ellenzékinek látszó, ám valójában) a kormánypárti szellentések vitorláiba kapaszkodó blöff-kapitányok, zsurnál-kommandósok egyedüli mentsvárukként, újfent a zavargások vízióját vetítik elénk. Úgy kell nekik egy jó kis szaftos, utcai, rendõrsorfalas hajcihõ, mint egy falat kenyér. Amirõl napokig harsoghat a média, panghat a parlamenti munka, és egy helyben toporoghat a közgazdászok teremtette gazdasági álság-válság. Újságjaik, tv csatornáik már puhítják a tömeget: nosza, rajta! Ki az utcára! A kormány a helyén van! Provokátor csapataink a tömegekkel harcban állnak…

Holott a parlamenti lamentációk és az utcai provokátoroktól ûzött barikádháborúk között van még néhány fokozat.

Az egyik például a nemzeti erõk közötti, ködösítés nélküli együttmûködés.

Egymás szélsõjobbos lejáratása helyett, az egyik elõre nyújtott „szélsõ” kéz, jobbkezesek: jobb kézzel, balkezesek: balkézzel való összekapaszkodása. Mint amikor ég a ház. Amikor senki sem azt figyeli: szélsõ irányból, jobbról, vagy balról jön-e az egymásnak átadott, életmentõ, tüzet oltó, vízzel teli kanna. És azt sem, hogy szalonképes-e a külföld számára a tûzoltó. És, ha mégis kell, mert nincs más lehetõség, akkor legyen a terep: az utca. De rendben, egymást segítve, az alkotmányban meghatározott lehetõség szerint.

Pukkadjanak meg a provokátorok!

2009. június. 14. Wéber Tünde