MANI-MANIPULÁTOROK

Mani-manipulátorok

Az új hûbéri rend immár megalapozott: a hatalom - a magántõke pórázán tartott sajtó mani-manipulátorok által - a parlamentbõl magánkezekbe került. Ahogyan a média a globális pénzpiaci tõke pórázán függ, szolgál és ficánkol, úgy perdülnek-fordulnak és módosulnak az állampolgári szabadságjogok a diktatúra diktálta kettõs kordonok között. Lám, lám az Alkotmány utca torkolatába kezdeményez tüntetést, a magát szabadnak nevezõ vasutas szakszervezet, holott a helyszín megjelöléssel éppen a "szabad" jelzõt kérdõjelezi meg.

Miénk itt a tér?

A Kossuth-térrõl való kiszorítás megtörtént és megszokottá vált, mert megszökött a józan ész, és hagyjuk, hogy kipenderítsenek minket az ország szívébõl. Persze "meg lett mondva", akinek ez nem tetszik, elmehet máshová, más országba.

Egy Németországban 40 évig kint élõ ismerõssel találkozva megtudtam, a Lajtán túl a rendõrök nem a tüntetõk ellen, hanem azokat védelmezve dolgoznak, a provokátoroktól védve meg õket. Mi, „mucsaiak” pedig nemsokára már csak Albertfalva kitérõnél tüntethetünk.

Immár valamivel több, mint 19 esztendeje megírták (Beszélõ – 1990.03.24.): „Mucsa és félelem – vagy szociáldemokrata többség. Nincs harmadik út.” Ettõl a liberálisok általi szociáldemokrata emlegetéstõl nem estünk már akkor sem hasra, mert tudtuk, ideológiájuk lényege azonos. A volt marxisták nagyon könnyen liberális filozófussá vedlettek és a szabadelvû pártok sem panaszkodhattak a kilencvenes évek elején: hemzsegtek náluk a volt pártszemináriumi elõadók, lukácsisták és a maoista elhajlók.

Nyíltan és háttéralkut kötve konspirálnak, segítik egymást 19 esztendeje – folyamatosan politikai, gazdasági, pénzügy mani-manipulációkban is. És, mivel a vagyoni tranzakciók, a pénzek tisztára mosása, átlényegítése vizsgálata, nyomon követése a liberális kapitalizmusban lehetetlen, lépéseiket bennfentes politikusként, de átlag állampolgárként végképp nem követhetjük nyomon, ügyleteikbõl már csak a végeredmény ismerhetõ meg.

A közvélemény kutatások számadataival is igazoltan: álszociális-álliberális kisebbség hatalomra tört, a hadállásokat elfoglalta: elsõ lépésként a támadás a fennálló intézmények ellen történt. A nemzeti értékek, a történelmi múlt, a család, a keresztény egyházak elleni bomlasztó aknamunka. (Akkor is, amikor elõször Károlyi firkászai által összeölelkezik a testvér proletár és a világpolgár. A „nem akarok katonát látni!” álpacifizmusa után bekövetkezik az internacionalista terror, amely a nincstelenek között is, de elsõsorban a középosztály tagjai között szedi áldozatait.)

És most is, a hadállások (immár 19 éve tartó) elfoglalása után, már megteszi azt, ami neki jólesik.

Most is, hogy a libajnai-társulat „ötletszerûen, a szakemberekkel való egyeztetés nélkül nyúl hozzá a szociális rendszerekhez” nyilatkozta Ferge Zsuzsa a „szélsõséges nemzeti”-nek egyáltalán nem nevezhetõ szociológus, aki ugyanakkor józan mértékkel méri kifogásait. „Nem rendszerszerûen van átgondolva a reform, hanem a spórolás érdekében" – hangsúlyozta, egyúttal azt is: „a közgazdász gondolkodás nem elég a szociális döntésekhez… a családi pótlék indexálásának kétéves befagyasztása… megadóztatása, vagy a jogosultsági életkor leszállítása már problémákat vet fel… az olyan kurtítások elfogadhatóak, amelyek a rendszert meghagyják, csak takarékra állítják, azok viszont nem, amelyek úgy változtatják meg a rendszert, hogy érzékelhetõ a kapkodás.”

Bezzeg az adóparadicsomokon keresztül elsíbolt adóforintok vizsgálatában nem kapkodnak.

Bajnai Gordon miniszterelnök, Oszkó Péter pénzügyminiszter, Kóka János volt gazdasági miniszter, Gyurcsány Ferenc volt kormányfõ és Simor András jegybankelnök is külföldi adóparadicsomokban tartottak, vagy tartanak fenn vállalkozásokat, olvasom a minap. Olyan országokban tartottak, vagy tartanak fenn vállalkozásokat, ahol egyébként tényleges gazdasági tevékenységet cégeik nem végeznek. Ennek oka, hogy míg ma Magyarországon negyvenszázalékos az adócentralizáció, addig Cipruson, vagy Luxemburgban ennek csak töredéke.

És mindez olyan idõszakban kerül nyilvánosságra, amikor megszorítási cunami söpör végig az országon, a családokon és „ha ezen túljutunk, majd jobb lesz” cumi ígérete. Törvényesen hazahozzák az éppen csak adózott pénzeket és senki sem vizsgálhatja, honnan van a pénz.

Napokkal ez elõtt, április 24.-én pedig Fõvárosi Ítélõtábla helybenhagyta a Fõvárosi Bíróság tavaly októberi ítéletét, amelyben elutasították a magyar állam keresetét a Deloitte-tal szemben. Nem sokkal a Postabank vezetõi elleni büntetõeljárás megindítása után az Orbán-kormány idején a pénzügyminisztérium kártérítési pert indított a bank három könyvvizsgálója, a Deloitte, a Prudentia és az Arthur Andersen ellen. Az állam azért perelt, mert úgy vélte: az alperesek kezdettõl fogva kozmetikázták a bank mérlegét. Két jogcímen követelt kártérítést: egyfelõl azért, mert a részvények névértékét 10 000 forintról 5 forintra kellett leszállítani, miáltal a többségében állami tulajdonú bank 42 milliárdos jegyzett tõkéje 20 milliósra csökkent. Másfelõl azért, mert a költségvetésnek 152 milliárdot kellett a bank konszolidálására költeni.
A rendkívüli az ügyben az, írta az ítélet elõtt az MNO, hogy a pénzügyi kormányzat – az adatok szerint – az állam képviseletében megpróbálja kimenteni az általa bíróságra idéztetett alperest: a Deloitte Kft.-t. Ez megtörtént, mégpedig úgy, hogy nem támasztották alá kellõképpen igényüket, csupán magán szakértõi szakvéleménnyel.

Oszkó Péter pénzügyminiszter volt munkahelye (a Deloitte) a Postabank-ügyben 30 milliárd forintos perben állt a magyar állammal. Ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy az államnak, illetve a Pénzügyminisztériumnak még keményebben kell képviselni érdekeit a Postabank-ügyben, ahol az állam közel 30 milliárd forintot követel. Hangsúlyozta viszont, hogy azt kérte a miniszterelnöktõl, hogy a Postabank-ügyet ne a Pénzügyminisztérium kezelje.

A Kormányszóvivõi Iroda közleménye szerint: "A kormány megvárja a bíróság írásos ítéletlét a magyar állam által a Postabank könyvvizsgálói ellen indított perben. A kormány meg fog vizsgálni minden jogi lehetõséget álláspontjának képviseletére, köztük a felülvizsgálati kérelem lehetõségét is." Budai Bernadett kormányszóvivõ a 700 milliós perköltség ügyében azt mondta: ezt a költségvetés általános tartalékából fizetik ki. Tehát a magyar adózók zsebébõl, a kiszorított, megszorított, kipréselt pénzekbõl.

Ügyes.

Ügyessége jeléül, jutalomként, az újonnan kinevezett pénzügyminiszter: Oszkó Péter a parlamenti plenáris ülésen, egyedül elénekelheti az internacionálét.

2009. április. 26. Wéber Tünde