MINDENKI A FEDÉLZETRE!

Mindenki a fedélzetre!

Oly korban élek én,

hogy libatollas párna

fedi a vészharangot,

Szent Koronánk, a Jogar,

Országalma és a Palást immár

offshore piaci, libaügyi üzlet,

szerzõdésileg záradékolt.

Oly korban élek én,

hogy fókavadászokat

rejthet a bakonyi rengeteg.

És röfögõ vaddisznók ügye

lehet a nép, a parlament a

gazdasági, makkoltatási magyar

világ-válság rendezése helyett.

Oly korban élek én

hogy a Balaton, vállról indítható,

közepes hatótávolságú

atom-jégtörõk törzshelye lehet.

És a távcsöveket elkobozzák,

kettõs vasrács védi a strandon az

ötágúcsillag védjegyû sör készletet.

Oly korban élek én,

hogy csupán korkérdés lesz az élet

hatvanon innen és túl, az életszentség,

mint ósdi múzeumi tárgy -

elavul, és meddõ vitákon, meddõ,

miskárolt nõkön nõhet a modern európaiság.

A hazafiasság záloga ez lesz, létünk így javul.

Oly korban élek én,

hogy döntöttek: a „jóból” elég volt.

És a 93 ezer négyzetkilométeres vasrácsok

övezte magyar-Titanic hajónk a Kossuth-téren

lassan balra fordult, kettétört, az emberek

színe elõtt: napra, pontosan április14-én,

a Titanic tragédia után 97 év elteltével.

2009. április. 21. Wéber Tünde