Mutogatós bácsik az MSZP-ben! Kell ez nekünk?

Mutogatós bácsik az MSZP-ben! Kell ez nekünk?

Nálunk a píár (PR= public relations) a rendszerváltást megelõzõ idõszakból itt maradt õsbutaság következtében még mindig pártirányítású propaganda, holott reális közzétételt kellene jelentenie valakirõl, valamirõl, amelynek elsõsorban a hazai közönség a címzettje. Így az úgynevezett ellenzéki nyilvánosság hordozórakétái célba érése nyomán megtudhattuk az éppen soron lévõ miniszterelnök hajdani és mai napig el nem elévülõ disznóságait (pontosabban: libaságait) és off-shore cégei listáját, adóügyeit. Másrészt, más csatornákból (ezek szó szerint értendõek) az ügyes és okos kispajtás-napközis kinézetû magas helyre tett emberkét pozitív profilból ismerhettük meg.

Helyes! Ha pártszínekben is, de legyen képünk innen és onnan arról, aki 2009. április. 14.-én a bitangsági együtthatóval jelzett egyenlõk között az elsõ lett, mert erre a posztra választotta meg az (immár hovatovább húsz esztendeje „kislétszámú”-ként viselkedõ, de oktalan módon nagy létszámra dagadt) parlament. Igaz, az ellenzék nem vett részt a szavazásban. Az országos pártszimpátia felmérések terén gyõztes párt a Kossuth-tér és az Országház kettõs vaskerítéssel õrzött zárt terében nemtetszését bojkottal fejezte ki. Ismét kaptak három (piros-fehér-zöld) pontot és majd akkor is, ha a vaskerítést (talán drazsé engedélye, és egy háttéralku birtokában) nagy médianyilvánosság elõtt le fogják bontani.

Igen, immár a háttér mozaik kockái egymáshoz illeszkednek, és a válságkezelõként definiált kormány párt-erõtere PR-rendszere is körvonalazódni látszik. És még más is.

A parlament megszavazta Bajnai Gordont, aki kívülrõl került be a kormányba, politikai támogatottságát akkor miniszterként Gyurcsány Ferencnek, miniszterelnökként pedig most az MSZP kényszerhelyzetének köszönhette. Mert a kisebbségben kormányzó párt a bevált módszer szerint ismét az SZDSZ-hez fordult segítségért. És azok segítettek, mert az elõre hozott választás megsemmisítõ veresége helyett a hátra lévõ egy esztendõs vaskerítéssel õrzött parlamenti üléstermet választották. Persze szabadon!

Mert volt képük hozzá!

Volt képe a kormány koalícióból immár egy esztendeje kilépett, és a 2007-es elnökválasztáskor elkövetett büntetõ ügyben immár nyolc gyanúsítottat (akik ellen a BRFK közleménye szerint vádemelési eljárást javasoltak magánokirat-hamisítás miatt) felmutató párt. Volt képe magát szabadnak és demokratának nevezõ pártnak a háttéralkura, csakhogy ennek a lényegét nem, csak a következményeit ismerjük és azt, hogy továbbra is ellenzéknek hiszi, teszi-veszi és adja magát a politikai piacon.

Volt képe az „internációs” internacionálés emeszpés dalárdának a „Föl, föl te éhes proletár!”-t elkukorékolni és szintén háttéralkut kötni. Miközben tudva-tudták, nem ez a harc lesz a végsõ, mert vannak itt még ebben az országban néhányan, akik telítettek a politikusok zûrös ügyeivel, valami üdítõen tiszta igazságra, egy feddhetetlen múltú miniszterelnökre vágynak, akiben meg lehet bízni, de – mindhiába.

Úgy tûnik, a feddhetetlenségi igény, vagy legalábbis annak látszata, nagy erõpróba elé állítja a Bajnai-kabinetet. Vahl Tamás gazdasági miniszterjelölt még idõben kapcsolt, és lelépett. Százmilliós versenyhivatali elmarasztalással a háta mögött, amelyet a cégére róttak ki, az álmoskönyv szerint sem érdemes közhivatalt vállalni. Immár kiírható a kormány munkaerõ felvételi táblájára: Feddhetetlen gazdasági miniszterjelölt kerestetik! És Gyurcsány, meg Bajnai feddhetetlensége? Van, vagy nincs? Ez nem érdekel senkit? Õket ki feddi meg? Az új miniszterelnök hajdú-bétes múltja vissza-visszatérõ refrén a közbeszédben. Bajnai a fõ tulajdonos, a Wallis vezérigazgatója volt, így befolyása volt a Hajdú-Bétnél történtekre is, bár ott nem õ volt a fõnök, de a cég gyanús körülmények között tönkrement, az üzleten a libatenyésztõk többsége bukott. Így a Bajnai név és a hozzá kapcsolódó csõd a hajdani libatenyésztõknek máig ható emberi tragédiát jelent és emlegetése az egy esztendõs miniszterelnöki ténykedés folyamatos kísérõjelensége lesz.

Az átláthatóság, az elszámoltathatóság hiánya a magánvállalatoknál visszaélésekre adnak lehetõséget. Az állami vállalatoknál is megtapasztalható ugyanez. A vezetõk gyakran a közüzemi ellátás, vállalkozásösztönzés, infrastruktúra-fejlesztés égisze alatt élnek vissza pozíciójukkal. Ez pedig azért különösen visszatetszõ, ha ezzel egy idõben a kormány az állampolgároktól áldozatokat követel meg.

Úgy tûnik a volt kisebbségi kormány párthátterét alkotó MSZP vagy nem volt tudatában annak, hogy kit engedtek a miniszterelnöki szék közelébe, vagy nagyon is jól tudták ezt. Mert (nyilvánvalóan akad ott még más ügy is), ezért a miniszterelnöki és nem libapásztori teendõket ruháztak a volt gazdasági miniszterükre. Talán, mert így könnyen zsarolható? Arra ruházták a teendõket, akit pedig most éppen a volt libatenyésztõk szeretnének inkább megruházni.

(A hét legjobb vicce egyébként az a sajtóvélemény, hogy a miniszterelnöknek párt háttere nincs. Persze! Csak párt alku-háttere van!)

Az emeszpések pedig nemsokára a kormányra mutogatnak. Máris megfigyelhetõ, hogy szociális könnyítési kampányfogásba kezdtek, amelynek persze – ezt õk tudják a legjobban – semmiféle hatása nem lesz, de a választási idõszak idején a szavazathalász pakliból elõ lehet majd venni, és jószívû, szociális érzékenységû, mutogatós bácsik és nénik által lehet azt a szerencsétlen, nincstelen, félre tájékoztatott tömegnek mutogatni.

2009. április. 17. Wéber Tünde