Népirtás? Ébresztõ! Miért hagyjuk?

Népirtás? Ébresztõ! Miért hagyjuk?

Most, Krisztus feltámadása örömünnepén, maga a Megváltó is az igazság keresésére hív. Mert a csoda, a feltámadás ugyan megtörtént, de ezt követnie kell az igazság feltámadásának, megtámogatásának. Mert, ha ez elmarad, nincs igazi örömünnep, csak a múltba tekintés és a „miért”-ek felsorolása.

Hogyan kezdõdött?

Alig húsz esztendeje, a társadalomtól elidegenedett, de azon élõsködõ kaszt a közös tulajdont és politikai privilégiumait átörökölhetõvé tette. Ez nemcsak azt jelenti, hogy gyermekei számára, (bár ezt sem elhanyagolható körülmény), hanem új szervezetek, pártok vezetõi és a közigazgatásban dolgozó bürokraták hasznára is.

Ezeket a bürokratákat eddig figyelmen kívül hagytuk.

Az 1990-es (antifasiszta technikákkal üzletelõ) diktatúrába hajló, végül: a tõkés restauráció eléréséig mindent elkövetõ, akár a hazudozás csúcsáig is elmerészkedõ réteg (amely folyamatosan hízik, gyarapodik) egyesítette a gyökértelen, proletár internacionalista gõgöt a pióca természetû pénzzabáló „bankarisztokraták” aberrált, népirtó ferdehajlamú nemtörõdömségével.

Ezen már nincs mit csodálkozni! Mi hagytuk, mi engedtük, mi néztünk el felette. És az eredmény? Itt van elõttünk, itt sarjad, bontakozik a szemünk elõtt.

Már most az a kérdés: mi legyen, és hogyan tovább?

Ehhez el kell jutni az eltelt húsz esztendõ kezdeteihez.

Az általunk tiszteletben tartott (de végül is csak egy demokratikus hajcihõ lett belõle) mindenkori választások gyõztese, a mindenkori bürokrácia lett, megnyerte a választásokat, miközben észre sem vettük, hogy ugyanaz a gárda kalapál a fejünk fölött, mint eddig.

A bürokrácia gyõzelme két új osztály megjelenésére volt jó és (a hajdan két osztályt végzett, szerencsétlen, a szociális és a hatalmi demagógia útkeresztezõdésében állókat, és a másikat: a fölényes hatalombirtoklók seregét) teremtette meg.

A pénzarisztokrácia, amely olyan messze van a történelmileg kialakult magyar arisztokráciához (bár õket sem szerettük feltétel nélkül), mint Makó Jeruzsálemtõl, globális rabszolgatartókként viselkednek, de – mivel feladataik közé már nem tartozik a rabszolgatartás, ezért rabszolga eltarthatatlansági szövetségbe tömörültek. (Lásd: Reformszövetség és úgy is, mint megtollasodási libatekerészeti, öngyilkolászati program.) Meghazudtolva a rabszolgatartás alapkövetelményeit, azokat irtják, akikbõl élniük kellene.

De nem kell, mert nem belõlük élnek, hanem a kamatokból, a puffancs pénzekbõl. Amely pénzek elõbb-utóbb, mint a lufi – kipukkannak.

Ez a bajok gyökere.

Ezért lesz folyamatos a pénzügy válságnak nevezett világprodukció, amelyet, ha hagyjuk: folyamatos népirtó, erkölcstelen manipulációkat alkalmaz. Mert ez az erkölcstelen, emberellenes módszer a lételeme. Mert abból él, ami másnak halált jelent. Háborúk kirobbantásából, fegyver eladásból, a feltrancsírozott társadalmak kifosztásából.

Hazánkban a „szocialista tulajdonviszonyok magántulajdonosi viszonyokká való átalakulását” a késõ kádári-kor egy cseppet sem emberséges, technokrata elitje végezte. Õk bontották le az immár „avítt”-nak nevezett állam szocialista struktúrát. És íme: a reform szocialisták liberálissá lettek, a külföldi „szakértõk” és nem utolsó sorban a hazai média bûvészmutatványosok segédletével. A spontán privatizáció olyan „üzlet” volt, amelyet még ez a kerek világ nem látott. A koncból, a régi vezetõk és a külföldi „befektetõk” jót szakíthattak, ez utóbbiak elsõ sorban azzal, hogy felvásárolták a hazai piacokat.

Megszületett a modern, hûbéri rendszer, amelynek mi, átlag-magyar állampolgárok fizettük meg az árát, és nem kaptunk cserébe semmit. És ráadásul most is azzal „etetnek”, hogy ez az újabb „reform” fájni fog. Miért? Mi a bûnünk? Mi rosszat tettünk, hogy mindig, mindenkor fájni kell az életben maradásért? Miért kell vállalnunk némán, beletörõdéssel a nemzethalált?

Adatok, statisztikák bizonyítják, hogy még a volt szocialista országok között is nálunk a legalacsonyabb az átlagnyugdíj. Mégis, most a nyugdíjak csökkentésén „fáradoznak”. Csökkentik a GYED idõtartamát, de se munkahely, se bölcsõdei férõhely, nyilván csak azért, hogy még kevesebb gyermek szülessen meg.

Netán, nem bírják kivárni, amíg úgymond. „természetes” fogyással csökkenünk?

Az ENSZ népirtásról szóló 1948. december 9.-i elfogadott egyezménye szerint: „Valamely nemzeti, népi csoport teljes vagy részleges megsemmisítési szándékával, a csoportra megfontoltan olyan feltételek ráerõszakolása, amelyek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának elõidézése, olyan intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belüli születések megakadályozása…”

Ébresztõ! Emberek, miért hagyjuk?

2009. április. 12. Wéber Tünde