Gordonka, meg a basszuskulcs!

Gordonka, meg a basszuskulcs!

Értesülhettünk róla, hogy a Kóka-Gyurcsány kettõs klónozott másolata többek között csak úgy vállalja az országdirektori jelölést, hogy "A válságkezelés költségvetési feltételei" címû megszorítósdi partitúra nyilatkozatot a két frakció többsége aláírja, és a továbbiakban a Gordonka általi basszuskulcs szerint „muzsikálnak”. Azután kiáll a pulpitusra és elhangzik a „Magyar pogrom”. Na, jó kis program! Arról is szól a fáma, hogy a „dokumentum jogi szempontból nem kötelezõ érvényû, politikai jelentõsége van”. Ez egy politika? Meri a világon ezt a népirtást, tömegpusztítást politikának nevezni? Micsoda széljárás hajtotta erre, ezt a politikának nevezett torokszorítósdi, intézkedés sorozatot, amely nélkül is eléggé el voltunk anyátlanodva eddig? És most, íme ezek gyors kormánydöntést: "fájdalmas lemondást" jelentenek? Persze nem nekik, csak nekünk, a többségnek.
Egyáltalán: volt már nép a világon, amelyik megtûrt hasonló „politikát” maga felett? És nem adta be a kulcsot, nem húzták le a rolót, mondván: slussz-passz, vigyétek el a balhét, mi majd megleszünk valahogyan.

Mit lehet tenni?

Jó zsíros ebben a hazában a termõföld, a kisfalvakban szinte ingyen elfoglalhatóak a lakatlan házak, tárt karokkal várja a nyomorult városi munka nélküli panellakókat a haza! A kiskertben megterem a spenót, a krumpli, bab, káposzta, csak meg kell forgatni azt a fránya földet. Itt a tavasz, a veteményezés ideje. Talpra magyar! Hagyd õket a saját zsírjukban, az operaházi zsúrokon, majd kitáncolják magukat, azután csen lesz. Ne döntsd a tõkét, dõl az, magától, hagyd õket alatta! Azért addig is: ÁLLÍTSÁTOK MEG GORDONKÁT, MERT KÜLÖNBEN AZ UTCA ÁLLÍTJA MEG! A kisemberek, a pályakezdõk, a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok nem akarják és nem is tudják átvállalni azt, amit ezek a széltolók eltoltak, maguk felé toltak! VAGYONELKOBZÁST A KÖZVAGYON HÛTLEN ÉS HANYAG KEZELÕINEK!

A 89-90-es privatizáció kieszelõinek mostanában kellene szabadulniuk a börtönbõl, ahelyett "társadalmunk megbecsült polgárai" A gazdagok ki akarnak úszni az egészbõl és a középosztálynak, a nyugdíjasoknak kell elvinni a balhét. Majd jókat röhögnek rajtunk! Át vagyunk verve! Lássunk át a szitán! Nem mi baltáztuk el, hanem az MSZP-s, SZDSZ-es elit!

Megtapasztaltunk már eddig is néhány maffiózó, gyanús bukfencet, ez most mégis más. Még csak nem is pislognak, szemük sem rebben, amikor jelzik, már aláírták az ukázt: minden rendben.

És ez még mind semmi! Mert: ez csak fájni fog, ez nem a formálódó válságkezelõ kormány teljes programja, mondják. Mi jöhet még? Igen, ez csak bevezetõ az agóniába. Csak többen halnak meg ellátatlanul a kórházakban, csak több gyerek éhezik majd, és persze kevesebb születik meg. Nesze neked demográfiai hullámvölgy! Hullámvölgy helyett hullahegyek lesznek a kispénzû nyugdíjasokból, akiknek már a napi egy kiló kenyérre és az egy liter tejre sem futja.

Mit lehet tenni?

Követeljük az elzabrált libahusit Gordonkától!

Ebben a liba-ügyben rengeteg magyarázat van, de hova lett a libahús? Ne nézzenek süket libának mindenkit! Mert a gazdák felnevelték leadták a cégnek, azok pedig feldolgozták és nem azért, hogy a csatornába töltsék. Liba nem vész el, csak sültlibává alakul. A libahúsból pecsenye lett, amit megettek, amiért fizettek a boltban a forgalmazónak. Ha megcsappan a nyugdíj, majd sültlibáért állnak sorban a nyugdíjasok a „fõnök” villája elõtt.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA:
15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.
17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. Nem kéne ehhez a partitúrához egy kicsit módosítani is az alkotmányon?

Végül, íme egy 2008.09.09.-én keltezett cikk részlete a delmagyar.hu-ból:

„Potenciális miniszterelnök-jelöltnek nevezik – még a szocialisták között is – egyre több háttérbeszélgetésben. Elvállalná?
– Nincsenek ilyen ambícióim. A demokráciákban négyévente döntenek az ország vezetésérõl. Itt pedig két éve folyamatos kampány zajlik, ami megviseli az országot. Azt gondolom, hogy Magyarországon túl régóta túl sok szó esik arról, ki van hatalmon. Ehelyett sokkal többet kellene arról beszélni, hogy a hatalmat mire illene használni. Az elmúlt két év konszolidációja után most jutott oda Magyarország, hogy egyensúlyba hozzuk a gazdaságot, elinduljunk egy gyorsabb növekedés irányába. A politikusok óriási felelõssége, hogy az ország hosszú távú érdekei mentén fogalmazzák-e meg a politikájukat, és ehhez keresnek támogatást, vagy pedig a szavazók kegyeinek vadászásában ismét föláldozzák az ország érdekeit. Most dõl el, melyik irányba fordulunk.”

Most valóban eldõl: talpunkra állunk végre, vagy jöhet a Gordonka és a basszuskulcs!

2009. április. 04. Wéber Tünde