AZ ARANYEMBER

AZ ARANYEMBER

A fáma szerint 1990-ben 370 dollárért adtak el az MNB aranytartalékából 62 tonnát unciánként. A két mértékegység összevetése zavaró, 1 uncia arany = 31,13 gramm, így könnyebben számolhatunk. 250 forint/ dollár áron, 92.500 forintot kaptak akkor unciánként és hozzávetõlegesen 2.983 forintot grammonként.

Nézzük, mennyivel lett kevesebb az ország bevétele az akkori eladással?

A 2009. március 25-i arany ár grammonként = 6601 forint. A mai és az akkori ár közötti különbség: 3618 forint. Megszorozva 62 millióval = 224 milliárd 616 millió forint.

Ennyit kellene Surányi Györgynek (1990-ben õ volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, 1991-ig) lepakolnia az ország asztalára, hogy akár az országház jövõbeli portása cím várományosaként a nevét leírjuk vagy kimondjuk. (A jogászok eddig a hûtlen kezelés gyanúját nem vetették fel személyével kapcsolatban?) És akkor még a hajdani, az MNB bécsi leányvállalata a CW bank körül kialakult „ügy”-rõl nem is szóltunk…

„E sárga bitang / Hitet köt és old, megáldja az átkost, / Leprást imádtat, tolvajoknak állást / S derékgörnyesztõ rangot szerez a / Szenátorok padján…” Úgy tûnik Shakespeare tudhatott valamit az arany körüli üzletekrõl. Azért most ne kezdjünk lóhalálában drámát olvasni, jobb, ha a Btk.-t emeljük le a polcról.

Érdekes idõzítés, jó ötlet ennek a 2008. májusában megjelent cikknek az elõszedése. No lám, Surányi György miniszterelnöki lebegtetése, immár azok számára, akik ezt teszik: életveszélyes. Mert a magasból nagyot pottyan, és vele mások is.

„Elvert aranytartalék: csak az afrikai országokat elõzzük meg. Az infláció ismét elõtérbe helyezte a biztos befektetéseket.” (2008. május 10.) írta a Magyar Nemzet és jó, hogy elõvették ezt a csaknem egy esztendõvel ez elõtt írt cikket.

„Szinte csak a legszegényebb afrikai országoknak van kevesebb aranytartaléka, mint Magyarországnak, annak ellenére, hogy a nemesfém ára egekben jár, bármikor beváltható, és a legkevésbé kockázatos befektetési eszköz. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb jelentése szerint régiós versenytársaink jegybankjai átlagosan negyvenszer több aranykészlettel rendelkeznek, mint az MNB, amely 1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét.”
Egyáltalán: volt itt valami az elmúlt 19 esztendõ alatt – pártállástól függetlenül – ami a nemzet érdekét szolgálta? Vagy csak egyszerûen szolgáltak és szolgáltak, meg táncoltak, ahogyan valakik - akiknek érdekük volt ennek a nemzetnek a teljes eltiprása, tönkre tétele - a zsinórpadlásról mozgatták a madzagokat?

Jó, hogy van ez a miniszterelnöki börze, mert így egyre több disznóság kerül a napfényre. Holott már szinte teljesen kiborult a bili és erre még az sem megoldás, ha ráadásként az ország vezetõk (vesztõk?) szennyesét is a nép elé vetik.

Na kérem! Bokros Lajos nem jó? Akkor talán jó lesz a legjobb cimborája: Surányi…?

Nevezett ugyanazon a napon kezdte második jegybankelnöki ciklusát 1995.-ben amikor Bokros csomag néven híressé vált költségvetési kiigazítási csomag névadója pénzügyminiszter lett. A kiigazítás lépéseit, amelyek a monetáris politikai hátteret is érintették, március 16-án jelentették be. Vámpótlékot vezettek be, kilenc százalékkal leértékelték a forintot és bevezették a csúszó leértékelés rendszerét.

Surányi chartárs nem véletlenül jó az SZDSZ-nek. A Chartában léptek fel elõször közösen az SZDSZ, az MSZP politikusai, sokak szerint megalapozva ezzel az 1994-es koalíciót. A Fidesz kezdetben részt vett a mozgalomban, de 1992-re kiszálltak belõle.

Az idõszakról így vélekedett Sasvári Szilárd Fidesz-politikus: „A harcosan antikommunista SZDSZ eldobta elveit. 1992-re nyilvánvalóvá vált, hogy a Charta mûködése a magyar politikatörténet egyik legszégyenteljesebb eseménye. Az SZDSZ, az MSZP sorsa azóta összefonódott, õk már párosan járnak, mint a vonatsín, de a sínpár a végén egybefolyik. Az SZDSZ megszûnik."

Még mielõtt azonban ez megtörténik még egy sor „aranyember”-t ajánlgatnak nekünk.

2009. március. 26. Wéber Tünde