Bûn és tûnõdés, meg az ellopott nemzeti vagyon

Bûn és tûnõdés, meg az ellopott nemzeti vagyon

„Olyasvalaki számára, aki az emberéletet nem tekinti szakrális ténynek, vagyis ha bármely ember iránt a hazudozást, csalást, erõszakot megengedhetõnek tartja, semmiféle mondanivalóm nincs. Csak ha az életszentségben megegyeztünk: beszélhetünk tovább.”(Hamvas Béla)

Minél tovább halogatjuk a feltárást, annál nagyobb az igazság nehezék, amely préseli, gyûri ezt az irdatlan magasságú ellopott, magánvagyonná alakult nemzeti közvagyont. Minél kevesebb szó esik róla, annál erõsebb az elfojtás alatt lévõ, immár mindnyájunk életére veszélyes robbanni készülõ gázok ereje. És, ha már a gázoknál tartunk:

Hogyan történhetett meg, hogy az 1998-as idõszakban a Dél-Alföld térségében gázkincs után „kutató” és „felméréseket” készítõ, összegezõ amerikai geológust, John Gustavsont senki sem akadályozta ez irányú tevékenységében? Most, az eltelt 11 esztendõ után sincs sajnos jogunk e tevékenységét firtatni. Rosszul tette, hogy itt nézelõdött? Vagy, ha már idehozta jó sorsa, miért nem figyelgette inkább a délibábot? Válaszként: jogosan, jót nevetne rajtunk. Kutatási engedélyt szerzett az illetékes hatóságtól a Makói terület egy részére, a több száz éves (más, civilizált országban hétpecsétes titokként kezelt) kutatási eredményekhez is hozzájuthatott.

Az 1960-ban létrejött Országos Kõolaj- és Gázipari Tröszt jogutódja 1991-tõl a Magyar Olaj és Gázipari Részvénytársaság 2004-re magántulajdonosok kezébe került. Ezzel az állam tulajdonából felbecsülhetetlen értékû kutatási felmérések, többek között a feltételezett makói gázkincs elérhetõségének adatai is kikerültek.

(A „MOL” 1996-ig még megõrizte egységes nemzeti olaj- és gáztársasági jellegét, a részvények relatív többsége nemzeti, mintegy harmad részben állami tulajdonban maradt. 1998. decemberre azonban a részvények 55 %-a már külföldi, 20 %-a hazai pénzügyi befektetõk kezébe került, és csak 25 %-a maradt a magyar államot képviselõ ÁPV Rt.-nél. Az Orbán kormány tervei között — a gázárak féken tartásaként — 2002-ben a gázüzletág visszavásárlása is felmerült, de a kormányváltás miatt ebbõl végül nem lett semmi. Sõt! 2004-ben nagy részét az E. ON-nak adják el, amelyik az üzletág nagy részét a Gazpromnak adta el az egyik szibériai gázmezõ 25 százalékáért. Így az a különleges helyzet állt elõ, hogy az oroszoktól származó magyar import gázt az oroszoktól itteni orosz tulajdonú cég veszi meg.)

2004-ben felgyorsultak az események és, mint késõbb kiderült: év legrosszabb üzletét sikerült nyélbe ütni február 17.-én. Az ÁPV Rt. Londonban külföldi befektetõknek eladta a MOL 11 százalékát: 11316000 részvényt, 6500 forintos áron, amelybõl akkor 73 milliárd bevétele származott az államnak. Az év végére viszont (a MOL – E. ON üzlet hatására) a MOL papírok értéke elérte a 12000 forintot. Egy év alatt 2005-ig, 90 milliárd forintot bukott a tranzakción az állam, amelynek során 90 milliárd forint veszteség érte az országot. Szakmai hozzá nem értés, nemtörõdömség vagy szándékos elherdálás volt a botrányos biznisz mögött? 2005-ben interpellált az ellenzék az ügyben, de ezen kívül más nem történt.

Tény viszont, hogy a 28 MOL vezetõ vásárolt a nyomott árú részvényekbõl, amelyek késõbb magasabb árra szökkentek. Bennfentesek voltak, tudták hogyan kell pénzügyeiket menedzselni. Szakértõk kiszámolták, hogy a vezetõk OTP hitelbõl vett kötvényébõl veendõ részvényeinek árfolyam-nyeresége a legrosszabb esetben is eléri a 10,8 milliárd forintot. Ez szép pénz, pláne, hogy hitelbõl vették meg. Sõt, azt is, hogy egy évvel ezelõtt már jól lehetett látni: a MOL eladja a gázüzletágat, alaposan felszökik részvényeinek az árfolyama, ezért a 28-ak nem sokat kockáztattak, de sokat nyertek néhány hónap alatt - személyenként átlagosan nettó 200 milliót!

Végül 2004. májusban a maradék részvény eladással megszûnt az állami ellenõrzés lehetõség a MOL-ban (Európában példátlan módon az ország legnagyobb energetikai cége) az állami tulajdon magánkézbe került. A céget teljesen egészében kiengedni az állami felügyelet alól, mint késõbb Bod Péter Ákos az Antall-kormány volt ipari- és kereskedelmi minisztere említette: "akkora hülyeség volt, hogy azt tanítani fogjuk majd".

Ezúttal néhány további adalék a tankönyvbe, amely talán még az elõbbi hülyeséget is túlszárnyalja. (Vagy: egyszerûen csak zsiványságról van szó?)

Ehhez vissza kell térni Gustavsonhoz, aki talán még mindig a Makói-árok körül bóklászna, ha nincs a MOL - E. ON üzlet és nem vonul ki az állam a MOL-ból. Az elõbb azért volt fontos, hogy a gáz üzletág megnyíljon a hatalmas makói földgázkincs számára, a másik pedig feltehetõen a nyomott árú részvények valódi áron való eladásából befolyt összeg - mint vásárlóerõ - miatt.

Mert, ha végignézzük ezt a sztorit, a 2004-es évben történtek adják a kulcsot a dolgok megértéséhez. Erre érzett rá a vevõ: Marc A. Bruner, amikor megvette Gustavsontól az adatokat. (1996 januárja és 1999 januárja között vezérigazgatója és alapítója volt az Ultra Petroleum Corporation-nak, amely jelen van az Amerikai Részvénytõzsdén, mint földgáz cég. 2004 novemberétõl 2005. április 1-ig a Makó Energy Corporation elnök-vezérigazgatója volt. Ez utóbbi cég 2005, április 1-én összeolvadt a Falcon Olaj és Gáz Ltd-vel, majd Bruner a „Falcon” elnök-vezérigazgatója lett.)

A Kanadában bejegyzett „Falcon”-ról úgy beszélnek nálunk: „õk a kanadaiak”. Nos, nézzük, kik ezek a kanadaiak, ahol a többi között három magyar igazgató van… (tevékenységük, és múltjuk a cég honlapjáról illõ módon, nyersfordításban, így érdekesebb és stílusosabb):

Csak János igazgató, tanácsadó és magántõke befektetõ.

„A tanácsadói gyakorlata magában foglalja a vállalati pénzügyek és a stratégia, és a szervezési képességek. Az 1999-2000, õ szolgált igazgatótanácsának elnöke a MOL, a magyar olaj-és gázipari társaság. Az õ vezetése alatt a MOL átalakították a táj és a közép-és kelet-európai olaj-és gáziparban az irányító átfogó szerkezetátalakítási mûveletek és kezelése, valamint az upstream és a downstream "M & A-programot.

Ennek eredményeként a MOL-csoport lett a felsõ kvartilis pénzügyi és mûködési teljesítményére vállalkozás.”

dr Horváth Ferenc igazgató.

„Az igazgatója Falcon 2007 óta. Horváth már az intézet igazgatója a földrajz és a Föld Science, Eötvös Loránd Tudományegyetem 2005 óta, és a tanár és a Tanszék Geofizika 1999 óta. Õ már több mint 30 éves tapasztalattal-medence elemzés, szeizmikus értelmezést, lemez tectonic rekonstrukció és szénhidrogén kilátás elemzés és a kutatás-csoport vezetõ pozícióját a terület nagy felbontású seismic profiling, adatfeldolgozás és értelmezés. Prof. Horváth kapott mind az MSc és PhD fokozatot geofizika az ELTE, Budapest, és CSc (Candidate of Science) mértékét a Magyar Tudományos Akadémia.”

Dr Szabó György igazgató.

Igazgatója Falcon 2006 óta. Õ is szolgált Tanácsadó és Bányászati Hivatal nyilvántartásba vett technikai felelõs személy a Falcon's teljes tulajdonú leányvállalata TXM Oil & Gas Exploration kft. Szabó egy széles körben elismert a magyar és a nemzetközi Ásványolajipar. Azon kívül, hogy egy egyetemi tanár, Dr. Szabó felügyelte a tervezés és a végrehajtás a legmagasabb HP-HT is egyre fúrni Magyarországon. 1991-ben õ volt felelõs a sikeres tûzvezetõ és jól elhagyása mûveletek magyar csapatok Kuvait. Õ volt eszköze a privatizáció és a stratégia, hogy a nagybetûk és szerkezete, a Magyar Nemzeti egykori Olaj Corporation (jelenleg a MOL), valamint a tõzsdei mérföldkõ a vállalat a hazai és a nemzetközi értékpapír-cseréje 1995-ben. Szabó a Miskolci Egyetem és a kapott diplomát szerzett mérnöki ásványolaj 1963-ban. Õ kapta meg 1975-ben Ph.D.

Ennyi szakmai segítség és hozzáértés alapján, végül 2005 decemberétõl a Falcon három kutatófúrással kijelölte a lelõhely határait, és három másik fúrást is végzett a terület közepén.
2007. májusban a Falcon leányvállalata a TXM kft megkapta a kitermelési koncessziót a magyar kormánytól a két Budapest nagyságú mintegy 100 ezer hektárra. Ez az egyik legnagyobb koncesszió, amelyet valaha kiadtak Európában.

A makói lelet bizonyítottan Európa legnagyobb potenciális „nem hagyományos” gázkincse. A termelés három éven belül felfuttatható. A kitermelés tulajdonosa pedig három, négy éven belül nettó gázexportõrré válhat. Ekkorra a Falcon kínálatban és árban is versenyt támaszthat a Gazpromnak. Óriási gázkincse mellett van egy másik sajátossága is a Makó környéki gázmezõnek. A lelõhely a hagyományos terepeknél sokkal mélyebben van, kis áteresztõképességû, tömött rétegekben található „nem hagyományos” szénhidrogénrendszer.

2008. elején pedig a kanadai Falcon Oil & Gas Ltd. és magyarországi leányvállalata, a TXM Olaj és Gázkutató Kft. fejlesztési és kitermelési megállapodást kötött az amerikai Exxon Mobil olajtársasághoz tartozó Esso Exploration International Ltd.-vel. (Ez az óriáscég nem téb-lábol csip-csup üzletekért a világban.) A megállapodás a Falcon makói kitermelési engedélyes területének 75 százalékára vonatkozik. A meghatározott terület meg nem osztott 33 százaléka a Falconé marad, 67 százaléka az Exxon Mobilé, a területet ezen túl az Exxon Mobil üzemelteti, közölték a Falconnál.

A hivatalos becslés szerint a makói földgázmezõ 600 milliárd euró-t ér! Mára már becslések szerint eléri az 1000 milliárdot! A kitermelt mennyiség árának 1,2 százalékát fizeti a külföldi tulajdonos az államnak bányajáradékként. Saját hazánk területén lévõ nemzeti kincset pedig majd saját használatra, a külföldi tulajdonostól világpiaci áron „importáljuk”!

2009. március. 19. Wéber Tünde